Kicsit nehéz az itthoni iskola. A testvérekkel jól kijövök, néha veszekszünk, mint egy normális hétben
Gyerekek készítettek – írtak, rajzoltak – egy teljes oldalt május utolsó hétvégéjére a Népszavában. A járvány miatt távmunkában alkottak.
Bár Magyarországon már a XX. század első évtizedében is ünnepelték a gyerekeket, mégis, az első hivatalos nemzetközi gyermeknap száz éve, 1920-ban volt Törökországban. Azóta rendszeresen, 1953-től évente május utolsó vasárnapján tartjuk.
Kevés olyan hely van a világon, ahol 2020. ne változtatta volna meg mindannyiunk, így a gyerekek hétköznapjait is. Az idei - reméljük, soha meg nem ismétlődő - tavasz gyermeknapja alkalmából a Népszavában gyerekek szavakkal és rajzokkal mutatják be különös karanténheteiket: a nagyszülőkkel és barátokkal való találkozás lehetetlenségét, online tanórát és kerti locsolást, gasztronómiai kalandokat, meglepetéseket, hiányérzetet és vágyakat. És a kijárási korlátozások alól való felszabadulás örömét.
Ádám Benedek (9 éves): Napló
Sziasztok, Ádám Benedek vagyok, elmesélem, hogy az itthoni élet hogy zajlik a karantén idején. A karantén idején azt szoktam csinálni, hogy reggel felkelek, megreggelizek, megmosom a fogamat, felöltözök, utána leülök a gépemhez, elkezdem megcsinálni a tanulnivalót, és utána apával elkezdünk társasozni, bohóckodni, locsolni, meg ilyen kerti munkát csinálni. Nincsenek itt a barátaink, nem tudunk átmenni hozzájuk, nem tudom látni a nagyszülőket, nem tudok kimenni a mamámhoz, nem tudok beszélgetni velük.
Hiányzik az iskola is. Néha a tanulás miatt elkezdek bosszankodni, mert az iskolában sokkal könnyebb. Ott a tanító néni mindig ott ül mellettem, mindig segít, ha valami baj van. Itthon a szülőknek, ha valami kötött munkája van nem tud mindig jönni segíteni. Ha apukádnak is kötött munkája van, akkor is
rossz lehet… Szerencsére nekem az anyukám nem kötött munkás, és ő tud jönni segíteni, és megmutatja nekem, segít magyarázni. Tanulás után kimegyünk a kertbe, ott mindig veszekedés van, hogy ki ül be a legjobb hintaágyba. Ma is volt egy ilyen. Lóciék és anya csinált ilyen barackos túrós muffint, kettőt kapott mindenki. Én az egyiket megettem, a másikat meghagytam reggelre, és ki akartam ülni a hintaágyba, mert megkaptam az ötletet apától. Elkezdtünk futni a hintaágyhoz, egyszerre értünk oda.
Barátokkal már tudunk találkozni. Múlt szombaton túl sokáig voltunk a barátunknál, és anya leszidott, hogy nem lehettünk volna olyan sokat, mert fél 3-kor jöttünk haza.
Szoktunk segíteni is. Apa most nyírja a tuját. Nekünk az a feladatunk, hogy hátra hordjuk az ágat, mert el fogjuk égetni. Egy adagot már elégettünk.
Kint locsolni szeretek a legjobban meg a szomszéddal beszélgetni. Locsoló pisztolyra gyűjtöttem a pénzem, aminek 4 fokozata van.
Várom, hogy az iskola vége legyen, és legyen már végre nyári szünet, mert kicsit nehéz az itthoni iskola. A testvérekkel jól kijövök, néha veszekszünk, mint egy normális hétben.
Tóth Johanna (13 éves): Helló, Tavasz!
Helló, halihó! Végre, hogy itt vagy! Egész télen téged vártalak! Hiányzott már méhecskéid zümmögése, hívogató illataid, pajkos szeled, ami összeborzolja a hajamat. Újra feléleszted a természetet és mindent visszahozol, amit a tél elvett. Minden percedet kiélvezném, de tudod most nem lehet. Győrfi bácsi megmondta: Maradj otthon! Ezért nem élvezhetem kellemes napsütésed, nem pezseg ereimben úgy a vér, mint régen. Csak ülök a szobámban, hallgatom az online óráimat, és lassan fehérebb leszek, mint a fal. A barátaim is hiányoznak, akikkel az üdítő esődben bolondoztam. Tudod mindenemet odaadnám, ha csak úgy kimehetnék az utcára és újra élvezhetnélek. Tudom nemsokára elmész és jön helyetted az izzasztó nyár. De ne félj, én jövőre várni fogok rád! Lehet öregebb leszek, és a műfogsorom miatt nem ismersz majd rám, de én várlak téged!
Forrás: Népszava
