"A Hongkongot eltipró Kína, vagy a belorusz szabadságért küzdők zsarnoka Lukasenka Orbán nagy barátja. Ő biztos tanul cinkosaitól. És mi mit tanulunk ellenfeleitől?"

A tegapi hétfőt sem nevezhetjük a demokrácia nagy napjának. Minszkben és Belorusszia több nagyvárosában rég nem látott brutalitással támadtak az örökös elnök, Lukasenka rendőrei azokra, akik szerint elcsalták a hétvégi elnökválasztást. A világsajtót azóta bejárták a képek, amint földön fekvő, magatehetetlen, vérző embereket vernek korunk KGB-sei.

Lukasenka úgy számol, simán megnyerte az elnökválasztást, ellenzéke szerint, csalás az egész. Az biztos, független és civil megfigyelőket gyakorlatilag nem engedtek a választások közelébe, s az évtizedek óta jól bedresszírozott állami apparátus tudta a dolgát. Mindegy mi az eredmény, akkor is Lukasenka nyert.

A tüntetőkre támadó kegyetlen erők ellenére a megmozdulások folytatódnak – nem tanulság nélkül való nekünk sem, ami ott történik.

Közben a világ másik felén, Hongkongban letartóztatták a legjelentősebb ellenzéki lap, az Apple Daily tulajdonosát és az újság vezetőit, majd megfenyegették őket, hogy akár életfogytiglani börtönbüntetést is kaphatnak. Majd több száz felfegyverzett rendőr kutatta át a szerkesztőséget. Nem is titkolva, hogy a céljuk a lapot készítők, és egyáltalán az ellenzéki gondolatokat közzétevők megfélemlítése. A lap újságírói honlapjukon azt írják, nem engednek a zsarnokságnak. „We shall fight” - Harcolni fogunk – idézik Churchill híres beszédét és csak reménykedni tudunk, hogy elérnek valamit a zsarnoksággal szemben.

Budapesten közben a maga mindennapi, már-már unalmas módján zakatol tovább a diktatúra jól olajozott gépezete. Először is a közpénzből, az Európai Unió félrenéző mosolya mellett, saját láb lesz.

Aztán, darálja föl a szabad sajtót, a független intézményeket, no és a felsőoktatást is az orbáni rezsim. Most a sakáloknak a Színművészetit adták oda marcangolás céljából, akik

imádják a döghúst, szeretnek parancsra belemarni a lemészároltba, ezzel is kisebb szolgálatokat téve gazdáiknak, akik majd cserében új áldozatokat jelölnek ki nekik, akiket majd falkába verődve, már kilövés után két pofára felzabálhatnak. Ennyit tudnak. A politikai hűségtől még senki nem lett tehetséges. Legfeljebb, aki tehetséges volt, elvesztette azt.

Nálunk egyelőre nincs nagy verés, és a rendőrök is talán csak egy rokkantnyugdíjast visznek el hajnaltájt – ennyi telik tőlük. Amúgy csak nyilaskás nyomulás van, a tehetségtelenek bálja, akik most ha nem is puskatusok, de állami paragrafusok nyomán szétzúzhatnak jól működő intézményeket, közben azt hiszik, a kis vezető majd tehetséget is ad nekik. Mint Óz bátorságot a gyáva oroszlánnak. De ha nem, hát nem – lényeg, hogy elhiszik magukról, hogy ők azok, akiknek magukat hiszik. Pedig legfeljebb ha tökmag jankók.

A Hongkongot eltipró Kína, vagy a belorusz szabadságért küzdők zsarnoka Lukasenka Orbán nagy barátja. Ő biztos tanul cinkosaitól. És mi mit ellenfeleitől?

Dési János (Klubrádió)