Ötven éve ilyenkor már a bajnokság folytatására készült a Csepel SC NB1-es foci csapata. A Népszabadság sportrovata 1971 februárjában Keszthelyi Mihály edzővel beszélgetve így számolt be az fejleményekről:
„Csepel: Két vas a tűzben
(Tudósitónktól.)
Tizenkét éve – 1959-ben ‑ ünnepeltek utoljára bajnokságot a csepeli labdarúgók, azóta ezt az eredményt még megközelíteni sem tudták.
— Középcsapat vagyunk, akadnak nálunk jobbak, s mi megelégszünk, ha a bajnoki tabellán közvetlenül mögöttük foglalunk helyet — hallottuk a szerény, mértéktartó kijelentést a gyárvárosban tett látogatásunk alkalmával, bár ezúttal több bizakodás csendült ki a szavakból, mint régebben.
Edzés naponta
Keszthelyi Mihály edző, aki kerek harminc esztendeje hordja zsebében a csepeli klub tagsági könyvét, december 27 óta — két szabad vasárnap kivételével — naponta tart edzést a játékosoknak, olykor nem is egyet, hanem kettőt.
— Jelenleg húsz játékos készülődik, a fiatal, 20 éves Varga Miklós lábtörés miatt- hónapokra harcképtelen — tájékoztatott az edző. — Biztató, hogy egy-két kivételtől eltekintve mindenki zokszó nélkül végezte az erős alapozást. Az erőnlét megszerzése mellett a legnagyobb faladat a csatársor megerősítése volt.
Csepelen nem tagadják, a támadósor a csapat „Achilles-pontja”, s a bajnokságra tervezett Major, Rottenbiller, Takács, Gulyás, Csordás ötösfogat még messze van attól, hogy ütőképes legyen az ellenfelek védelmével szemben. De ugyanakkor a már három éve szinte azonos összeállításban szereplő Fatér — Vellai, Molnár, Hunyadi — Faludi, Kandi védelmet és fedezetsort már együtt emlegetik a negyvenes évek „félelmetesnek” elkönyvelt (Szekeres — Rédei, Nagy II., Kónya — Híres, Rátkay) csapatrészekkel. Ezzel magyarázható, hogy Keszthelyi elsősorban a csatárokra összpontosított és
nem volt rest az edzéseken órák hosszat foglalkozni velük, bevezetni őket a góllövés „rejtelmeibe”, amelyet játékos korában társaival, Marosvárival, Szentesivel, Fenyvesivel és Pintérrel olyan jól ismert.
De az is igaz: aki nem tud vagy nem akar lépést tartani a követelményekkel, az a jövőben nem juthat be a csepeli csatársorba. Lehet, hogy Gondár is erre a sorsra, jut, mert a 126 bajnoki mérkőzésen elért hat gól Csepelen ma már kevés.
Fél szemmel a KK
— Tizenöt ponttal a táblázaton a hatodikok vagyunk, s hogy nem jutottunk feljebb, abban a hazai
mérkőzéseken elhullajtott öt pont volt a döntő — folytatta az edző. — Ilyennek nem szabad tavasszal előfordulnia, s noha sorsolásunk elég nehéz — az első öt fordulóban az MTK, a Bp. Honvéd és az FTC ellen is játszunk —, igyekszünk megőrizni a helyünket. Később esetleg kedvezőbben alakulhat a helyzet és bízunk benne, hogy a Közép-európai Kupában is megvalósulnak terveink, a Skoda Plsennel szemben továbbjutunk és bekerülünk a döntőbe.
Két vasat tartanak tehát Csepelen a tűzben. A siker kulcsa elsősorban a csatárok cipőjében van.
Forrás: Népszabadság – 1971. február 18.
