Ez még nem a film 2021-ből, hanem maga a valóság 2006. szeptember 18. éjszakájából: pillanatkép a Szabadság téri tévé-székház ostromáról
Az a hír járja, hogy játékfilmet terveznek a 2006-os eseményekről. Várjuk: vajon szürke darabja lesz-e a kultúrkampfnak, magyarán a kultúrharcnak, az emlékezetpolitika áthangszerelésének, amely megakad a politikai haszonszerzésnél, a “szemkilövetős Gyurcsány” színvonalán, vagy a közvetlen politikai célokat meghaladva 2006 őszét mint a jobboldali forradalom egyik állomását mutatja majd be. Azt a pillanatot, amikor a puccs elvetélt, és a jobboldali forradalom felkészült arra, hogy “egyszer nyerjen, de akkor nagyon” és végrehajtsa a 2010-es parlamentáris, alkotmányos puccsot.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a jobboldal alkalmazkodni tudott a puccskísérlet tanulságaihoz, kihasználva azt a fogyatékosságot, hogy a baloldal képtelen megérteni e jobboldali forradalom egészének folyamatát, sőt volt türelme felépíteni a 2010-es alkotmányos, parlamentáris puccsát, amellyel kisajátította majd megfojtotta a parlamentarizmust, alárendelve a
törvényhozást a végrehajtó hatalomnak. A hatalom egyelőre nem lépheti meg a közelmúlt tágabb keretű tárgyalását, az erő fondorlatos diadalának ábrázolását, az ellenzék pedig nem képes saját fogalmai szerint keretezni azt. Marad a félmúlt homálya.
Az ellenzék a felszínt markolja, az oligarchák gazdagodásával, a feltáruló kormányzati mutyikkal, a kultúrharc közvetlen érzékelésével. Jóllakottan elpihent a maffiaállam szerkezeti feltárásánál, amit Magyar Bálint és egy szellemi kör elvégzett, de ez is csak - kétségtelenül vastag - szelete a jobboldali forradalom valóságának, része annak a fogalmi keretnek, amit meg kellene rajzolni ahhoz, hogy az ellenzék egyáltalán felkészüljön a kormányzás lehetőségére.
Figyeljünk Amerikára: egy, a magyarnál sokkal erősebb, szilárdabb demokratikus intézményrendszer ki tudta magából vetni Trumpot, de a “trumpizmus” megmaradt. A magyar jobboldali forradalom mérgező gyökerei pedig még mélyebbre nyúlnak. Ráolvasással kiirthatatlanok.
Forrás: Friss Róbert, a Népszava főszerkesztője
