"A pávaerények helyett a kakasi ambíciók kerültek előtérbe. Mostantól az ellenzék egyik legfontosabb mondata a 'Vissza Európához!' jelszó. A Fidesz az európai színpad peremére húzódott. Még nem esik be a zenekari árokba, de a darabban csak mellékszerepe van. A főszerep az ellenzékre vár. Tehetség és hangerő kell hozzá..."
A közönség új hősre vár.
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb - mondotta Szophoklész, pedig ő nem is ismerte Orbánt. Ez a hátránya annak, ha valaki az ókorban születik. Vétek kihagyni az élményt, amikor miniszterelnökünk lelkében a pávát legyűri a kakas. Eddig a pávatáncban gyönyörködhettünk: párostánc volt, partnerként az Európai Néppárt is kitett magáért. Tiszta Fred Astaire és Ginger Rogers. De most, ahogy lassan lejárt a tánchoz zenét szolgáltató lemez, a
pávaerények helyett a kakasi ambíciók kerültek előtérbe. Fred elengedi Ginger kezét, tánc helyett szólóban akar kukorékolni. Kell egy saját szemétdomb. Mindegy, hogy mekkora (úgy néz ki, egyre kisebb, külön frakciót nem lesz egyszerű összehozni), a lényeg, hogy azt a kicsit ő uralja.
Kiderült, az egész bálnak vége. Szegény családügyi miniszter még cáfolta, hogy a frakció után magát a Néppártot is elhagynák, de hát ebben a rezsimben Kukori szavát mindig többre tartják, mint Kotkodáét. Figyelt volna jobban Kukori, azaz Orbán fb-bejegyzésére. Abban már megírta, hogy levették a kezüket a Néppártról. Csak nehogy az ereszről is levegyék, ahol – mint a Népszava bonmot-ja megállapította - a Fidesz a nagyobb blamázst megelőzendő mászik lefelé-kifelé a néppárti buliból. ”Mi, magyarok a politikai értékeit a süllyedő léghajóból kidobáló EPP-t újra Európa vezető szellemi és politikai erejévé akartuk tenni. Ez a lehetőség a tegnapi napon elveszett.” Szóval a hálátlan vak néni az istennek sem hagyta, hogy a kisúttörő merő jóindulatból átvezesse a túloldalra. Még a végén a Fideszt is kidobta volna a léghajóból, ezért az inkább maga ugrott ki. Nem szép, hogy a süllyedő hajón (léghajón) épp a legkisebbet, az egy szem KDNP-st hagyta ott, azt hittem, először a kicsinyeket kell menekíteni. De nincs idő vacakolni, amikor „most az EPP nélkül kell felépíteni az európai demokratikus jobboldalt.” Szóval mihelyt: A./ leérnek az ereszről, B./kiugrottak a léghajóból, azonnal kezdődik az építkezés. „Itt az idő! Éljen a demokratikus jobboldal! Fortes fortuna adiuvat!” Utóbbi azért latinul, mert a „baloldal csatolmányává vált” Nyugat helyett már a klasszikus európai műveltséget is a Fidesznek kell őriznie. Strapás lesz a fideszes képviselőknek folyton a latin szótárt forgatni, de hát semmi sincs ingyen.
Ez az „Itt az idő” Petőfi óta visszatérő eleme történelmünknek. De mit Petőfi! Orbán már többször is bejelentette: itt az idő. A NER-t meghirdető országgyűlési nyilatkozatban is itt volt. „Itt az idő, hogy megteremtsük a szociális biztonságot…. hogy megmentsük az egészségügyet… hogy helyreállítsuk a demokratikus normákat.” A fejleményekből úgy tűnik, mégsem volt itt az idő. Viszont 2020 januárjában a Centrista Demokratikus Internacionálé ülésén aztán tényleg itt volt az idő, na nem az előbb felsoroltakra, hanem Orbán szerint arra, hogy együttműködjünk a mérsékelt iszlám pártokkal. Ez a hülye idő erre sem figyelt, süket lehet, vagy mi, így aztán tavaly szeptemberben ismét rángatni kellett: „itt az idő szedelőzködni”, mármint a liberalizmus ellen. Mert hamarosan kilovagolnak. Azt nem mondta, hogy a szedelőzködés a haveri tarisznyák telepakolásából áll, de most tényleg kilovagolnak. A Néppártból, ahol a biztonság kedvéért csaptak is egy nagyot a ló fenekére, hogy elinduljon. (Lásd még eresz és léghajó, de nem a közlekedési eszköz számít.)
És itt a kérdés. Miért nem szedelőzködtek egy kicsit tovább? Még néhány kör pávatáncra a Néppárt módot adott a Fidesznek. Pár napja még arról írt a világsajtó, hogy az EPP frakció ismét meghátrált Orbán zsaroló levele nyomán: a szavazásra bocsátott tervezetet felpuhították, feles többség helyett a nehezebben elérhető kétharmados kell majd a csoportos kizáráshoz. A Die Welt szerint Weber még egy újabb, nyugtatgató levelet is írt Orbánnak.
Miért változott meg a szokásos táncrend? Orbán úgy számolhatott: olyasmikre készül, ami úgy kiveri a biztosítékot, hogy összejönne a kétharmad is. Szoros verseny alakult ki a választásra: az eddigi biztosítékok már nem elegendőek. Ha még arcpirítóbb disznóságokat terveznek, azokat még az uniós jogállami mechanizmus igazi beélesítése előtt érdemes meglépniük, amíg úgyis mindenki a járványra figyel. Ehhez a Néppárt rosszul fogó, gyenge fékjét is most kellett kiszerelni a kocsiból.
Ezzel az ellenzék is új terepre került. Fel kell mérnie, milyen ellentervekkel felelhet az álcák és trükkök helyett az immár nyílt és gátlástalan lerohanásra. Minden jöhet: a választási törvény módosítása, újabb térfoglalás a maradék médiában és az igazságszolgáltatásban, politikai autodafé, az illiberalizmus szent hitelveire hivatkozó tömeges likvidálása civil szervezeteknek, autonóm szellemi műhelyeknek, önkormányzatiságnak. De az új terep új szemhatárt is nyit. Mostantól az ellenzék egyik legfontosabb mondata a „Vissza Európához!” jelszó. A Fidesz az európai színpad peremére húzódott. Még nem esik be a zenekari árokba, de a darabban csak mellékszerepe van. A főszerep az ellenzékre vár. Tehetség és hangerő kell hozzá.
A közönség új hősre vár.
LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)
