„Megtanultuk, ha elérünk valamit, ez újabb igény forrása. Gyorsvasút kellett, most az a baj, hogy télen nincs fűtve, megépült a csepeli strand, most fedett uszodát kérnek. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy örüljenek annak, ami már megvan.”

Az idézett mondatok szinte napra pontosan ötven éve jelentek meg a Magyar Nemzet 1971. április 20-i számában. Kortes mondatok voltak, ugyanis az ország és így Csepel is országgyűlési választásra készült. Sajátságos választás volt ez az akkori egy párt mellett. A krónikás, mielőtt a lényegre tért volna, így összegezte a tudni valókat:

„Öt nap múlva, április 25-én urnák elé járul az ország népe, hogy teljesítse hazafias kötelességét…

A választópolgárok két szavazólapot kapnak. Egy jelölt esetén úgy szavazunk, hogy a szavazólapokat változtatás nélkül tesszük borítékba, majd a borítékot az urnába. Több jelölt esetén a szavazás úgy történik, hogy a szavazó áthúzza annak a jelöltnek a nevét, akire nem kíván szavazni.”

Csepelen akkor – és még a rendszerváltás után is sokáig – két választókerület volt. A Magyar Nemezt újságírója valamit már tudhatott a választás végkimeneteléről, és ezért – túl nagy kockázatot nem vállalva ‑ megelőlegezte a bizalmat a nyilatkozó jelöltnek, mert írásának ezt a címet adta: A hengerdétől a parlamentig. Még

nem volt ott a jelölt, de már készült. Mint látni fogjuk, jól ismerte Csepelt és azon belül a saját körzetét.

„Kardos Vilmos, a csepeli tanács vb-elnöke Királyerdő képviselőjelöltje:

— A Csepeli Csőgyárban hengerész voltam, később a pártbizottsághoz kerültem. 1960. november 1. óta a tanácsnál dolgozom, most először jelöltek képviselőnek. Ez eddigi pályafutásom története. A hengerdétől a parlamentig jutottam.  Megtisztelő, ha egy csőgyári munkás gondjaival hozzám fordul, semmivel sem megtisztelőbb egy képviselővel beszélni.

— Szeretem és tisztelem az embereket, ez mentett meg attól, hogy türelmetlen legyek. Végigéltem a háborút, akkor is türelmes voltam, tudtam, elmúlik, ez nem a mi világunk. 1945-ben romokban hevert az ország, akkor megint türelemre volt szükség: januártól elkezdtem dolgozni. Ami Csepelen megépült, - azt mondják, sok részem van benne. Megtanultuk a tanácsnál, ha elérünk valamit, ez újabb igény forrása. Gyorsvasút kellett, most az a baj, hogy télen nincs fűtve, megépült a csepeli strand, most fedett uszodát kérnek. Meg kell tanítani az embereket arra, hogy örüljenek annak, ami már megvan. Ehhez is türelem kell.

— Csepel község volt, építkezése is elüt a többi peremkerületétől. Csepel sokat változott, megépültek az első magasházak a majdani kerületközpontban, de örök probléma például sok helyen a csatornázás hiánya, a belvíz, azután a vízhálózat-, világítás- és járdahiány. Ilyen körülmények között ..palotákat” ígérni:, mellébeszélés.

— Királyerdőn laknak a régi csepeliek és éppen ez Csepel legelmaradottabb területe. Jó lenne kertvárossá alakítani, ha városiassá nehezen is lehet. Majdnem minden parcella magántulajdon, ahogyan parcelláztak, adták el a telkeket, úgy alakultak az utcák, néhol négy-öt méter szintkülönbséggel. Ha itt magasházakat akarnának építeni, nagy területeket kellene lebontani. A közlekedés csak busszal oldható meg. A negyedik ötéves terv idején talán sikerül Királyerdőn megoldani a vezetékes ivóvíz- ellátást.

— Mint vb-elnöknek az egész kerületre kell gondolnom, mint képviselőnek — ha megválasztanak — elsősorban Királyerdőre. Nincs ebben ellentmondás. A tanácsnak eddig is gondja volt Királyerdőre. A képviselő lehetőségei szélesebb körűek, országos fórumon is szólhat. Ügy gondolom. a képviselő csak akkor kérhet, akkor tehet lépéseket egy ügy érdekében, ha a cél reális. Csak akkor szabad szót emelni a „pluszokért”. :

1. E.

Forrás: Magyar Nemzet, 1971.  április 20.