A válasz a címbeli kérdésre két egyszerű és cseppet sem megnyugtató szó: párhuzamos állam. 

Nyilvánvalóan nem függetlenül az aktuális közvéleménykutatási adatoktól, tavaly merülhetett fel először a fideszes táborban annak a lehetősége, hogy a soron következő választást akár el is veszíthetik. Ettől aztán az eddigi tíz év alatt megszállottan centralizáló kormányzat politikája 180 fokot fordult (hogy az ilyen fordulat nem idegen a Fidesztől, azt már 1992-ben is láthattuk). Elkezdődött a nemzeti vagyon baráti kezekbe történő kiszervezése, immár ezermilliárdos nagyságrendben.

Ennek ágyazott meg az Alaptörvény kilencedik módosítása azzal, hogy a már korábban is létező közhasznú tevékenységet folytató közérdekű vagyonkezelő alapítványokat alkotmányos védelem alá helyezték úgy, hogy csak sarkalatos törvénnyel lehet hozzájuk nyúlni. Az Országgyűlés az április 27-i ülésnapján fogadta el – persze kizárólag a kormánypártok szavazataival – az ezen alapítványokra vonatkozó szabályokat tartalmazó törvényt. Úgy tűnik, annyi optimizmus maradt a Fidesz háza táján, hogy a mostani ellenzék kétharmados győzelmét el sem tudják képzelni – és nagy valószínűséggel ebben igazuk is lesz. Így aztán – az ugyancsak április 27-én megszavazott törvénycsomagot is figyelembe véve – ott tartunk, hogy

a felsőoktatási intézmények mintegy nyolcvan százaléka épp úgy alapítványi fenntartásba kerül, mint a kultúra és a sport finanszírozásának nagy része és az ú.n. tehetséggondozás (v.ö. káderképzés).

Mindez természetesen az összességében ezermilliárdos nagyságrendű állami vagyon (ingatlanok, költségvetési pénz, tulajdonrészek, értékpapírok) ingyenes átadását is jelenti. De van már olyan alapítvány is, amely még nevében sem kertelve az „épített örökség védelmét” tűzte zászlajára, nem is tagadva, hogy a célja az ingatlanok (mint legutóbb egy ausztriai szálloda) kimentése. Sőt olyan is van, amelyben már nem csak az állam, hanem egy magáncég (a MOL) részvényesi vagyona is „hasznosul.”

A mű azonban még nincs kész. Ugyan a „nemzeti tőkésosztály” létrehozása már nagyon is sikerült és az előzők szerint az állami vagyon jó részét is sikerült kimenteni, arra is gondolniuk kell, hogy egy esetleges hatalomváltás esetén az eddigi kegyelteket ne érhesse hátrány. Ezt a célt szolgálja az ugyancsak április 27-én megszavazott törvény „A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról”, amelyről eddig – a jelentőségéhez képest - még a sajtóban is méltatlanul kevés szó esett.

Persze a lényeg kibontásához itt is használni kell a „fideszül olvasás” tehetségét ahhoz, hogy a sok pelyva közt megtalálhassuk az egy szem búzát. Az egy dolog, hogy az új – kormánytól független – hatóság veszi át a trafikbiznisszel, a szerencsejátékokkal, a bírósági végrehajtással és a csőd- és felszámolási eljárással kapcsolatos felügyeleti jogokat. A lényeg két rövid mondatban van, amelyek szerint a koncessziós szerződések módosításához, az állam általi megszüntetéséhez, továbbá új koncessziós pályázatok kiírásához a hatóság előzetes egyetértése szükséges.

Tehát Garancsinak, Rákosfalvynak és társainak nem kell aggódniuk a kaszinóik sorsáért, miként a trafikmutyi kedvezményezettjeinek sem a megélhetésükért. Merthogy – amint ez manapság már természetes – az új hatóság első emberét a miniszterelnök kilenc évre nevezi ki olyan feltételek alapján, amelyek csak sarkalatos törvénnyel módosíthatók. Így aztán az új kormány nem nyúlhat a korábban kiválasztottak koncesszióihoz azok lejárta előtt.

Tartok tőle, hogy az ötletparádénak még nincs vége. Amíg az államnak van vagyona és jogosítványai, addig jöhetnek még más ötletek is. A párhuzamos állam építői nem lopják a napot (mivel azt még nem lehet). Történik mindez a járvány alatt, nyilván a védekezés érdekében. Egy dolog biztos: Ha a jövő évi választást az ellenzék nyeri meg és nem lesz kétharmada, jogászainak módjuk lesz megmutatni kreativitásukat.

Hajdu Miklós (Népszava)