Az előválasztás nagy siker volt 2019-ben és  még nagyobb siker LEHET az idén akkor, ha előtte több fontos kérdésre választ kapnak az ellenzéki összefogás támogatói, szimpatizánsai

A mai magyar társadalom az ország politikai irányvonalának meghatározásában végletesen kettéosztott. Az egyik, a határozott, erőskezű, vezetést részesíti előnybe, még akkor is, ha az a korrupció, a személyi kultusz és a diktatórikus elemek előretörésével jár. A másik csoport a demokrácia és a népakarat vívmányainak fenntartását és ennek továbbfejlesztését látja a kibontakozáshoz vezető út legfontosabb alapelveként.

A 2022-es országgyűlési képviselő választás is ennek a két elképzelésnek a viadaláról fog szólni. A demokratikus erők realista gondolkodói úgy látják, hogy az egy párti Fidesz alaptörvénnyel bebetonozott társadalmi rendszert csak azonnali intézkedésekkel, gyökeres alkotmányjogi változtatásokkal lehet eltörölni.

Ehhez  egy új alkotmány, és rengeteg erre épülő törvény kell!  Ha ez nem megy, akkor a ma ismert terminológia szerint nehezen, vagy egyáltalán nem képzelhető el rövid időn belül a változás. Éppen ezért az ország jeles társadalom-, és jogtudósai ki is dolgozták, hogy hogyan lehet az illiberális fideszes rendszert törvényesen lebontani, és az országot a gyorsan a demokratizálás sínjeire visszaállítani. A Népszavában, egy másik demokrata jogtudós, - Vastagh Pál volt miniszter - pedig kifejtette, hogy mindezt miért nem lehet megcsinálni!

Most aztán itt áll a hétköznapi olvasó, és azon mereng; mi is az igazság? Mert ha az egyiket hallgatja, azt mondja:

igaza van! Ha a másikat, hallgatja, akkor azt mondja: neki is igaza van! És, ha ezt a logikát folytatnánk, akkor - azzal, hogy tanácstalanságomnak hangot adok – bizonyára az jönne, hogy nekem is igazam van! Ez egy viccben nagyon jó csattanó, de a társadalomban nem járható folyamat. Természetesen a modern társadalmak alapelve, hogy az állampolgárok gondolkodását, értékítéletét tükröző rendszert építsenek, és működtessenek. De a modern társadalmakban élő emberek mindennapi küzdelme az érvényesülésért nem teszi lehetővé, hogy az egyre bonyolultabb és elszemélytelenedett viszonyokat részleteiben ismerje.

Szükség van közvetítőkre. Ezeket a különböző civil szervezetek, politikai pártok, és azok vezetői, képviselői közvetítik. A fejlett világ embereit nem annyira a tudatosság, sokkal inkább az érzelmi hatások befolyásolják döntéseinek meghozatalában. A választópolgároknak hitelesnek vélt emberekre, megbízhatónak látszó, megbecsült, népszerű társaikra van szükségük ahhoz, hogy szavazatokkal mandátumhoz juttassák azt aki erre jelentkezik. Ez pedig – tetszik, vagy nem – a többségnél nem a tudatosság, sokkal inkább az érzelmek szinten dől el. És ez nem magyar sajátosság, hanem világ jelenség! Ebből eredeztethető, hogy egyre több celeb, színész, humorista, és más megmondó ember kerül - választás útján - képviselői, miniszteri, sőt ország vezetői szintre. A társadalom vezetése annyira elszakadt a valóságtól, annyira elméleti síkra tolódott, hogy az a lakosság nagy tömegei számára már érthetetlenné vált. Ebből következhet, hogy az emberek nem a valóságra, hanem annak látszatára, torz, vagy tükörképére adják voksaikat!

Ezeket figyelembe véve úgy gondolom, hogy fontos kérdések a társadalomtudományi elméleti alapelvek, de mégis csak másodlagosak. A fő kérdésről Simon Géza orvos, amerikai magyar kettős állampolgár mondta ki az igazságot: „ De akárhogy próbálnak is változtatni, bármilyen módon igyekeznek tompítani az ellentéteket, ahhoz el kell nyerniük a választópolgárok többségének a bizalmát és támogatottságát. Ellenkező esetben semmiféle beavatkozás nem lehet sikeres.” Úgy vélem ez a nyers igazság!

HORVÁTH GYULA

Forrás: a szerző közösségi oldala