Amíg 1988-ban elképzelhető volt, hogy az újságíróknak fontos a szerepük a hatalmi viszonyok megfelelő alakításában, a hatalom ellenőrzésében, az igazság közzétételében, addig mára a kormánypárti médiában foglalkoztatottak serege – látszólag kivétel nélkül – kiszolgálja a legdurvább kormánypárti megrendeléseket is az előre eltervezett médiakampányokban, lejáratásokban, karaktergyilkosságokban. Vajon a formálódó ellenzéki szövetségnek van-e terve arra, miként lehet megerősíteni a független sajtót? Anélkül nem fog menni, különösen, ha ez a gyülevész had át akar majd állni, mert attól tényleg óvjon meg minket a sajtószabadság istene.
Mint tudjuk, Orbán zsebdiktátornak papírja van arról, hogy ő a sajtószabadság esküdt ellensége. Ez még akkor is így van, ha foltokban valami maradt még a sajtószabadságból és akkor is, ha egy újságosnál nagy nehezen össze tud kapirgálni hat lapot, amely között valóban akad még olyan, amelyik tőle független, és ez nem ugyanaz, mint, hogy ellenséges – ahogy zsebdiktátor úr fogalmazni méltóztatott. Ráadásul, nem is 12, amennyit ígért Londonban, amikor megkérdezték tőle, hol a sajtószabadság. És most csak halkan említsük meg, hogy miként illantak el a Klubrádió frekvenciái, miközben a kormány akaratából és propagandaszándékából működő izék egyre másra nyerik el őket. Általában persze ingyen, hogy több pénz maradjon Mészáros Lőrincre.
Orbán a sajtószabadság gyilkosa Magyarországon, de bűnrészesei bőven akadnak, elég sokan az úgynevezett újságírók között. Úgynevezett, mert nem azok valójában, hanem szolgalelkű agitproposok.
A rendszerváltás előtt, 1988-ban az újságírás a 8. legmegbecsültebb foglalkozásnak számított Magyarországon, ám ez 2016-ra a 75. helyre zuhant, és
minden valószínűség szerint – s nem is ok nélkül – mostanra mélyebbre jutott. Amíg 1988-ban elképzelhető volt, hogy az újságíróknak fontos a szerepük a hatalmi viszonyok megfelelő alakításában, a hatalom ellenőrzésében, az igazság közzétételében, addig mára a kormánypárti médiában foglalkoztatottak serege – látszólag kivétel nélkül – kiszolgálja a legdurvább kormánypárti megrendeléseket is az előre eltervezett médiakampányokban, lejáratásokban, karaktergyilkosságokban. Ők is ott lehetnek Orbán mellett a listán.
Miközben az 1980-as évektől mindenképpen érezhetővé vált, hogy a sajtó mind szabadabb – még ha a teljes szabadságtól nagyon messze is járt még. Ugyan a pártirányítás így-úgy működött, sok tabutéma maradt, mégis egyre több független gondolat jelenhetett meg az első nyilvánosságban is.
Bár akadnak olyan jellegzetes írások, amelyek politikai instrukciókra nyilvánvaló hazugságot tartalmaztak, a sajtót egyre kevésbé lehetett rávenni a hazugságra.
A cenzúra bizonyos témákat szigorúan tiltott, másokat korlátozni próbált, ám az első nyilvánosság újságíróinak utasításra egyre kevésbé kellett hazudniuk, propagandaszövegeket közölniük – még ha az első nyilvánosságban nagyok is voltak a különbségek az egyes szerkesztőségek között. A közvélemény egyre inkább azokat tekintette pozitív példának, akik igyekeztek kimondani a valóságot, kijátszani a hatalmat (mint a Magyar Rádió 168 óra és Bagoly című műsora vagy a Krónika, vagy a rég megszűnt Magyar Nemzet, stb.).
Ezzel szemben a Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a féldiktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások, s egész újságíró-nemzedékek nőnek bele a szándékos hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva – és nyoma sincs annak, hogy tenni próbálnának ez ellen. Ez részben talán a foltokban megmaradt szabadság miatt van, hiszen az, akinek ezt nem veszi be a gyomra – és nem törődik az egzisztenciális érdekeivel –, talán talál még valami helyet a maradék független sajtóban.
Visszatért a régi kor. Aki bátor, pillanatokon belül a perifériára szorul. Nincs hirdetési piac, nincs pénz – csak állami kegyből juttatott apanázs. Az internet, a közösségi média kétségtelenül új lehetőséget jelent – de ott sem érdemes csodákra várni. S közben ott azok serege, akik bárkiről bármilyen nyílt hazugságot leírnak és még csak nem is tesznek úgy, mintha szégyellnék. Orbán zsebdiktátor egyszerhasználatos bűnsegédei.
Látszik, az intézményi feltételek mennyit számítanak. Vajon a formálódó ellenzéki szövetségnek van-e terve arra, mit lehet ezzel kezdeni? Miként lehet megerősíteni a független sajtót? Anélkül nem fog menni, különösen, ha ez a gyülevész had át akar majd állni, mert attól tényleg óvjon meg minket a sajtószabadság istene.
Forrás: Dési János (Klubrádió)
