„Pénz van, csak nem megfelelően költik. A miniszter a járvány alatt Mátyás király csontjait kereste, és Horthy vasúti étkező kocsiját  újíttatta, a külügyminiszter hozza-viszi a lélegeztető gépeket, oltóanyagokat, maszkokat stb. miközben az Adrián keresi Borkai „tesóját”. A miniszterelnök, meg folytatta eszeveszett stadion építési mániáját! Mi meg siratjuk több mint harmincezer koronavírus miatt elhunyt barátunkat, ismeretlen ismerősünket, a kórházi fertőzésben  meghalt embereket, meg az elmaradt műtétek áldozatait.

Szomorú kötelességemet teljesítve voltam a Csepeli Temetőben ahol néhai barátom feleségét kísértük utolsó útjára. A búcsúztató beszédéből értesültem róla, hogy szerettünk a járvány idején covidos lett. Kigyógyult, majd kórházi fertőzést kapott és meghalt.

Csendes magányomban elgondolkodtam kormányunk siker-propagandáján: „sikeresen kezeltük a járványt!” Nagyapám meg az ilyen ömlengésre még a múlt század derekán azt szokta mondani: nem a kútba, csak a kávára piszkított! Mert a kormány nem a járványt kezelte sikeresen, hanem a védőoltások beadását szervezte meg jól!

A covid kezelése a járványok közül az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb dolog, amit a számok egyértelműen rossznak mutatnak! A kármentésnek (mert itt sikerről beszélni nem lehet) számtalan eleme van, amit a

kormányok kisebb, vagy nagyobb eredményességgel kezeltek. Nálunk, az oltások megszervezésén kívül a többi elem alkalmazása nem érte el az elégséges osztályzatot sem.

Az egészségügyet kivéreztetve érte a járvány. Felelős minisztérium hiányzott, az illetékes miniszter eltévelyedett, (sokkal inkább a hobbijával semmint a járvánnyal foglalkozott) a személyzet alacsony száma, a meglévők túlterhelése, és a gépekhez tartozó szakképzettség hiánya, mind a járványkezelés kormányzati szarvashibáit jelezték. A lélegeztető gépre kerültek több mint a háromnegyede meghalt hazánkban, és – mint példám is mutatja – sokan haltak Semmelweis országában kórházi fertőzésben.

Ezeknek a sarkalatos okoknak a túlnyomó többségét lehetett volna morális emberi hozzáállással, felelős vezetői döntésekkel csökkenteni. Jól felkészített személyzettel az európai átlagon lehetett volna tartani a kiemelkedően magas lélegeztető gépi halálozási rátát.(<80%?)  Takarítással, fertőtlenítéssel meg lehetne szüntetni a kórházi fertőzéseket. (Az Orbán által szidott Európában az ilyen halálokok vagy nem léteznek, vagy olyan ritkák, mint a fehér holló)

Minden honfitársam tudja, hogy a fenti problémák pénzzel kezelhetők, nagymértékben csökkenthetők lettek volna. De a pénzt még az egészségügyben sem a hozzáértő professzor, hanem a megbízható „kancellár” osztja! Nem a szakmama hozza a szükséges döntéseket, hanem a politika határoz élet és halál felett. Ezt arra alapozva állítom, hogy barátom kezelő professzora által sürgősnek tartott szívbillentyű cseréjét a korházi ágyán írta felül az illetékes (politikai) spórember. (Valószínű elv: járni ugyan járna, de nem jut!) 

Pedig pénz van, csak nem megfelelően költik. A miniszter a járvány alatt Mátyás király csontjait kereste, és Horthy vasúti étkező kocsiját (képen) újíttatta, a külügyminiszter hozza-viszi a lélegeztető gépeket, oltóanyagokat, maszkokat stb. miközben az Adrián keresi Borkai „tesóját”. A miniszterelnök, meg folytatta eszeveszett stadion építési mániáját!

Mi meg siratjuk több mint  harmincezer covid halottunkat, a számtalan kórházi fertőzés miatt elhunytat, meg az elmaradt műtétek áldozatait. Még jó, hogy az erkölcsös Szájer nem írta bele az alaptörvényükbe, hogy nálu(n)k az emberi élet az első! Persze nem elképzelhetetlen, hogy a un „titkos záradékban” (volt már ilyen a világtörténelemben) benne van: úgy mint az ő /fideszes elit/ életük az első!

Forrás: Horváth Gyula  közösségi oldala