Pesterzsébet felől a folyamatosan rozsdásodó Gubacsi híd vezet Csepel kapujához, a lehangoló látványt nyújtó Szabótelephez. A lepusztult városrész egyeztetés nélküli felújítási tervéből hiányoznak a legfontosabb részletek, például az, hogy mit, mikor, mennyiért és miből változtatnak, építenek. Enélkül csak mélyen leértékelt  kampányfogás az egész.

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH)  július 28-án megjelent 15. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Elsősorban időszerű témák adják a lap újabb száma Aktuális rovatának lényegét. Vihar után…, Szabótelep…, illegális hulladéklerakók, iskola-felújítás, HÉV indulás szeptembertől…., stb. Változatlanul nem olvasható a lapban a polgármester véleménye az önkormányzatokat, a budapestieket és a csepelieket egyaránt foglalkoztató fontosabb hazai és nemzetközi eseményekről, kérdésekről: pl. az önkormányzati rendszert sújtó jogi és pénzügyi kormányzati döntésekről, a kerület valós járványügyi helyzetéről, a felújítások, javítások (M0 ismételt lezárása) miatti közlekedési feszültségekről, a csepeliek mindennapi gondjairól. 

Konkrét véleményünk a lap néhány írásáról:

1) Vihar után: javítják a károkat a kerületi közintézményekben

A legutóbbi CSH-ban Vihar: milliárdos károk Csepelen címmel jelent meg semmitmondó cikk a jégesőről. Ebben a cikkben sincs semmi, ami a csepeli embereket, családokat ért károkkal kapcsolatos konkrét önkormányzati segítségnyújtás lehetőségeivel és példáival foglalkozott volna. Blogunk július 11-én, majd 16-án is tett javaslatot az embereket ért károk esetleges kezelésére. A józsefvárosi példából kiindulva javasoltuk: 

„...meg kellene vizsgálni, hogy például a lakásfelújítási támogatási rendszeren keresztül hogyan segíthetőek a csepeli károsultak,... ha más kerületben volt és van lehetőség járvány következtében kialakult rendkívüli élethelyzet esetében rendkívüli települési támogatás megítélésére” - akkor talán Csepelen is megteremthetők a segítség új formái. De Csepelen csak ingyenes jogi tanácsadásra jut pénz és figyelem, a családok valós megsegítése huszadrangú kérdés. 

2) Szabótelep: utat nyitnak a fejlesztéseknek

TK egészen elképesztő példákkal igyekszik magyarázni a Szabótelep fejlesztéséről korábban meghirdetett polgármesteri terveket. „...betörtek egy II. Rákóczi Ferenc ti cukrászdába, majd a mögötte lévő önkormányzati óvodába. A területen „...olyan gyorsan gyűlik a szemét, hogy pár nap alatt újra hegyekben áll. Állítólag Borbély Lénárd polgármestert is zavarják az ottani állapotok, az elfogadhatatlan helyzet. Borbély úr! Tizenegy év alatt nem tettek semmit a terület fejlesztése érdekében. Pedig a csepelieket már sok évtizede zavarja a telep elhanyagoltsága, az ott élő emberek életének kilátástalansága, hiszen a telep valamiért mindig kiesett a fejlesztési tervekből, s valóban áldatlan állapotok jöttek létre (lakáshelyzet, az utak és járdák helyzete, közmű-ellátottsági gondok, mélyszegénység, stb), arról nem is beszélve, hogy az Ady Endre úton bejövők számára a telep látképe nem Csepel fejlődő, változó arcát mutatja. A fejlesztés elkerülhetetlen szükségszerűség, csak nehogy ez is ígéret maradjon, mint sok más a fideszes tervek közül. 

Blogunk június 21-én írt a témáról Utólag már szabhatjuk? Ködösítés a csepeli Szabótelep körül címmel. Cikkünkben szóvá tettük, hogy a fejlesztési elképzelés nem lett senkivel egyeztetve, a polgármester javaslata, aki közzétételekor azt mondta: „az önkormányzat döntött”. Hiányoltuk azt is, hogy a tervből hiányzanak a legfontosabb részletek, például, hogy mit, mikor, mennyiért és miből változtatnak, építenek. Enélkül csak leértékelt kampányfogás az egész.

3) Akciócsoport az illegális hulladéklerakók ellen

Sokadik akciócsoportja, összehangolt fellépése ez már az önkormányzat vezetésének, amit a rendszerváltás óta eltelt több mint három évtizedben, pártszínektől függetlenül, még nem sikerült megoldani. Véljük, nem elsősorban akciókban kellene gondolkodni Az okokat, a felelőtlen szemeteléshez, hulladéklerakáshoz vezető körülményeket kellene feltárni, majd  ezek ismeretében kidolgozni a megoldáshoz vezető gazdasági, pénzügyi, jogi, valamint társadalmi és szociális feltételrendszert. Ez azonban nem csak a helyi önkormányzatok feladata és felelőssége, kormányzati ügy is. A helyi pártkatonák sem tudják megoldani. Véljük, az orbáni  Nemzeti Együttműködés Rendszerében ez nem is lehetséges.   

4) Szeptembertől a teljes vonalon indulhat a HÉV-közlekedés

Biztos? A cikk tartalma – szerintünk –, nem támasztja alá a szeptemberi indulást, hiszen a legnagyobb gond az atlétikai stadion építésével van. Vajon az építők helyreállítják-e addigra az elbontott vágányokat? Őket miért nem kérdezte már meg a csepeli média egyik újságírója, vagy az önkormányzati vezetés, hogy tartják-e az ütemtervet, valóban biztosítják a HÉV vonal teljes visszaállítását? Így az egész indulás bizonytalannak tűnik, sőt augusztus 9-től a pótlóbuszok már a Szent Imre tértől fogják a csepelieket a Boráros térre bevinni. Ez pedig a menetidő további növekedésével járhat.

5) Harminchárom év csepeli gyermekorvosként

Nem szokásunk elismerésben, kitüntetésben részesült csepeliek ügyében sem pozitív, sem negatív véleményt mondani. Dr. Póta György azonban kivétel, hiszen a csepeliek ezrei ismerik, elismerik munkáját, sokan nem házi gyermekorvosként, hanem családorvosként tisztelik tevékenységét. A Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének elnökeként országos elismerést is szerzett, amit a pandémia időszakában tett higgadt, korrekt nyilatkozataival csak tovább erősített. Bókay János-emlékéremmel való kitüntetéséhez szívből gratulálunk, kívánjuk, hogy hosszú ideig szolgálja még a gyermekegészségügyet Csepelen. Reméljük egyetért velünk, amikor ezen alkalomból a Családorvosok Világnapjának idei mottóját idézzük:  „A jövő a családorvosokkal épül.”    

6) Nyári táborok Csepelen

    Csapatépítő játékok, népi hagyományok

    Eseménydús programok a napközis táborban

Csak azok a fránya számok és tények ne lennének. A szerkesztőség soha nem szerette a konkrétumokat, azoknak ugyanis utána kell járni vagy illik ellenőrizni is valóságtartalmukat. A két első cikkben nem is törődtek az adatokkal, pl. hogy hányan veszik igénybe a nyári táborokat Csepelen, mennyibe kerül a szülőknek a gyerekeik táboroztatása, milyen a táborok kihasználtsága, a csepeli gyerekek hány százaléka tudja/veszi igénybe. Nem érdekes. Így legalább könnyebb a tulajdonostól elvárt sikereket, boldog gyerekeket, szülőket, pedagógusokat bemutatni. 

A harmadik írásban egy szám olvasható: „A 18 fős csoportokra pedagógusok és közösségi szolgálatot teljesítő diákok vigyáznak”. Hogy hány csoport van, hány pedagógus és diák foglalkozik velük, ezek szerint senkit nem érdekel. A szerkesztőséget biztos nem. Pedig a napközis tábor újjáépítése majdnem két milliárdba, de a többi intézmény fenntartása és működtetése sok tíz millióba kerül évente. Nem azt várjuk el, hogy ezek a táborok nyereségesek legyenek, mindössze a csepeliek „visszaigazolása” lenne érdekes: hányan veszik igénybe, meg tudja-e mindenki fizetni a költségeket, azoknak a szülőknek, akiknek még erre sem telik, milyen segítséget ad az önkormányzat ... A CSH ezt elmulasztotta mert erre képtelen vagy  nincs ilyen tulajdonosi igény velük szemben. 

E.-S.