Ez itt nem egy kínrím, igenis gurul a turul. Ez a hétköznapi valóság. Illetve nem a hétköznapi, hanem éppen hogy az ünnepi. Mindjárt Áder tisztavató beszéde után jött az Andrássy úti felvonulás, kezdve a turullal. Áder még nem gurult, de a turul már igen. A csodaszarvassal, a koronával és Szent Istvánnal együtt. A történelem nálunk gurul, és nem halad. Hogy épp az Oktogonról, azelőtt November 7-e térről indult a gurulás, abban először provokációra gyanakodtam. Ám a bolsevizmus felsejlő árnyékát eloszlatta az Aranyvonat másolatának fénye az Alkotmány utcában, az eredetiben Horthyék az irredenta lázában égve hurcolták körbe a koronát a történelmi Nagy-Magyarországon.

Maga a felvonulás mutatós ötlet, a tehetséges Juronics Tamás látványos táncokkal töltötte meg az utat. Ha már kormányunk kötelességének érezte, hogy valamivel pótolja a régi május elsejéket. Akkor felvonulás volt, most felgurulás. Csak azt nem értem,

hol maradt a tribün, ahonnan a miniszterelnök integethetett volna Szent Istvánnak. Azt még megértem, hogy maga nem akart a menet élén gurulni, hogy nézne ki egy kormányfő kerekeken, mint a gyerekek tologatós csattogó kacsája. De így azért maradt bennem hiányérzet, pedig a régi majálisok szellemében kapható rögzített árú sör is a kijelölt büfékben. Kissé bezavar a képbe a szintén rögzített árú 290 forintos Coca Cola, „Szent István Nap” címkével. Mit szól ehhez Boldog István képviselő, aki bojkottot hirdetett a szerinte azonos nemű párokat reklámozó Coca Cola ellen? Szorulni fog az egész kormány, az biztos. És virsli sincs a sör mellé! Kerestem marcipánturult a gyerekeknek, az sincs.

Pedig a turul előtte a fél országot aggodalomba ejtette. Megjelentek az előzetes képek a 4,5 méteres, ámde lila turulról. Én rögtön sejtettem, hogy ez így nem maradhat: a lila a Momentum színe. Egy momentumos guruló turul, ez azért sok lett volna. Nehéz elképzelni, hogy egy momentumos madár szállt volna Emesére álmában, a monda szerint jelképes megtermékenyítés céljából. Pláne, ha nem is rászáll, hanem rágurul. Sok ez egy nőnek, még ha ősanya is. Álmosnak is megárthatott volna, ha a mamája várandósan frászt kap. Mára le is szedték a lila védőfóliát, és a turult a többi gurulmányhoz hasonlóan csillogó-villogó aranyszínű lemezkék borították. Így mindjárt más. Különösen, hogy – akár János vitéz a griffmadáron - a turulon érkezett Péter Szabó Szilvia, saját bevallása szerint „mint a magyarság sámánasszonya, szimbolikusan persze”.

Tényleg örülök, hogy van már sámánasszonyunk, ha csak szimbolikusan is, persze. Sokakkal együtt kedvelem az ünnepi forgatagokat. Ilyenkor nem vagyok túl szigorú műkritikus a legrémesebb történelmi giccsekkel szemben sem. Elég, ha nem felejtem el, miért ragaszkodik hozzájuk a rezsim olyan kétségbeesett igyekezettel és kétségbeejtő ízléssel.

De emlékezzünk a régi hashajtó reklámra: „Amíg Ön durmol, dolgozik a Darmol!” Amíg mi ünneplünk, dolgozik a kormány. Ha nem is azon, amin kellene – noha a fél ország még oltatlan, nincs érdemi oltáskampány, a plakátokon a csodafegyver szmájlik sem erre buzdítanak. A külügy össze-vissza beszélt arról, vannak-e magyarok Afganisztánban, végül újságíróknak kellett felfedezni az ott rekedt 26 biztonsági őrt.

De Afganisztán nagyon is fontos nekik. A kormányzás legfőbbnek tekintett feladatát: a propagandát vezérlő agytröszt egészen biztosan lázasan dolgozik az ügyön. Ami a világnak véres dráma, közös, torokszorító szégyen, nem egyetlen országot, hanem mindnyájunkat fenyegető veszélyek sora, az Orbánéknak talált kincs lehet. És nem szokták a kincseket csak úgy otthagyni. A kommunikációjuk most még zavaros vagy semmilyen, de éppen e napokban készülhet az új kampányforgatókönyv.

Micsoda remek lehetőség újra felmelegíteni a migráncsozást, amelyre az ellenzéknek már 2018-ban sem volt markáns válasza, inkább kerülni igyekezett a kényes témát! Orbánt, Rogánt, Habonyt nem fogja zavarni, hogy ezúttal aztán tényleg nem gazdasági menekültekről, könnyebb életet kereső fiatalemberekről van szó (múltkor sem csak róluk volt), hanem a kivégzés, a kínzás, a teljes jogfosztás elől futó gyerekes családokról, nőkről. Mondd már, majd feljebb csavarják a gonoszság srófját, tömegesen szervezik a még keményebb „érzéketlenítő” programokat! Ha jönnek menekültek, ha nem.

Ha sokan, ha kevesen. Ha megállnak Afganisztán szomszédságában, ha továbbjönnek. A kormánynak mindegy: a menekülők úgysem nálunk akarnak maradni. Fő, hogy a migránskártya máris ott az asztal közepén. Jöhetnek a régi plakátok a kerítésvágó ellenzékről. Hogy Trump kötötte a megállapodást a tálibokkal, arról nem sokat beszélnek, de milyen jól jön a tényleg hibázó Biden szidalmazása, a nyugati demokrácia temetése! Így jár, aki „beleszól” rendes diktatúrák módszereibe - örvendeznek.

Mostantól a politikai beszéd másról szól, mint eddig. A Fidesz új kommunikációs offenzívát indít, kipróbált eszközökkel, számára kedvezőbb terepen. Ellenzék, készülj az új szakaszra! Ha csak nem akarjuk, hogy a turulra ültetett ország is egyre nagyobb sebességgel guruljon. Lefelé, a lejtőn.  

LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)