"Vajon hol tanítják az egészségügyben, hogy a bosszúnak, a revansnak, a hatalom mindenáron való fitogtatásának köze van a gyógyításhoz? és vajon mér van az, hogy szeretném, ha az ő mamájával történne mindez, vagy inkább vele? Bár ezt tudom miért van."

Luda néni (92) súlyos szeptikus állapotban került a szeptikus sebészetére. Telefonálni nem lehetett vele, az osztályt is hiába kapcsolta a központ, nem tudtam róla semmit. Nem voltam Pesten csak fél hétre értem a kórházba. A portás kivételesen fölengedett, a nővérek helyesek voltak, ott ülhettem vagy egy órát és próbáltam nyugtatgatni.

Másnap látogatási időben mentem, és egy középkorú, szőke nővér nagy hanggal kiparancsolt a folyosóról, mert négy perccel hamarabb érkeztem. Hiszen felengedtek. A következő nap egy perccel. Mondtam, hogy mire a végére ér a mondatnak alighanem négy óra lesz. Így történt. Éreztem, nem kedvel.

Luda néni nehezen viseli, hogy

egyedül van, magába zuhant és bár fizikailag gyógyul mentálisan segítségre szorul. Azt mondta az egyik nővér, hogy ha kérvényezem az igazgatónál, be fognak engedni dél körül és segítek Luda néninek enni, beszélek hozzá, felolvasok neki, egyáltalán vagyok körülötte. Az emailt elküldtem.

Reggel felhívtam az osztályt, sokadik csöngésre fölvette az egyik nővér és megengedte, hogy bemenjek ma délelőtt 11-re, vigyek hálóingeket, tisztálkodószereket, meg amit.

Megvártam a 11-et, nehogy összefussak a középkorú, szőkével meg a vekkerével.

A középkorú, szőke 11:03 perckor berontott a kórterembe és elharsogta, hogy ha nem megyek innen azonnal hívja a biztonságiakat. Ezt szeretem, különösen a mentálisan instabil beteg öreganyám jelenlétében, mondtam, hogy hívja nyugodtan, nekem a nővér megengedte, hogy bejöjjek. Ők beszéljék meg egymás közt és szkanderezzék le, kinek mire van jogosítványa. Addig itt ülök. Hiszen az arcát se látom, nem hogy a rangjelzését.

Kipakoltam, próbáltam nyugtatni Luda nénit, a középkorú szőke kiabált, a portás és egy biztonsági őr folyamosan az írásos engedélyemet kérték, Luda néni pislogott. Kérdeztem, hogy érdekel-e valakit az állapota, de nem is fogták fel, hogy egy kórteremben foganatosítják az eljárást éppen velem szemben.

Megölelgettem Luda nénit belátva, hogy ezek nem tágítanak onnan, amíg ott vagyok. Bár a világon senkinek nem ártok, és a munkát sem akadályozom.

Az a nővér, akivel telefonon beszéltem nem került elő, hogy megvédjen. Nyilván beszart szegény. A középkorú szőke még búcsúzásul közölte, ezek után ugye tudom, hogy az orvosigazgató nem fogja engedélyezni a külön látogatásomat.

Vajon hol tanítják az egészségügyben, hogy a bosszúnak, a revansnak, a hatalom mindenáron való fitogtatásának köze van a gyógyításhoz? és vajon mér van az, hogy szeretném, ha az ő mamájával történne mindez, vagy inkább vele? Bár ezt tudom miért van.

Forrás: SÁNDOR ERZSI közösségi oldala