A hetvenes-nyolcvanas években átalakult a látogatói kör a „Melósban”. A beat-zenés, táncos estekre járók egyre többen lettek. Gyakorlatilag majdnem minden híresebb zenekar megfordult a Munkásotthon színpadán. Koncertezett itt a hetvenes évek végén a Tűzkerék, a Hobo Blues Band, de a P. Mobil, a Bizottság, a Color, a Karthago, a Pál Utcai Fiúk, a Solaris és a V’Moto-Rock. Visszajáró vendég volt a HIT, a P. Box, a Prognózis és a Rolls Frakció. Számos alkalommal fellépett itt a képen látható Beatrice is...
1920-ban adták át a Csepeli Munkásotthont, színházteremmel, vetítőteremmel és számos egyéb újdonsággal együtt. A színháztermet Maróti Géza két óriási méretű pannója díszíti, melyek ma is az épület ékei. Hamar tevékenykedni kezdett a vigalmi gárdának nevezett szervezőbizottság: színházi előadásokat, vetítéseket rendeztek, de a munkásotthonban székeltek az eszperantisták és a természetbarátok is. Az Alkoholellenes Szövetséggel egyetemben, akik némi összetűzésbe keveredtek a dalkarral, mikor be akarták tiltatni a bordalok éneklését.A második világháborúban a nyilas uralom alatt katonákat és munkaszolgálatosokat szállásolták el a hatalmas épületben.
1945-ben visszakapta a helyet a vezetőség, s hamarosan kórusok, szakkörök, táncegyüttesek és színjátszó körök alakultak. 1960-ra már annyi látogatója lett a kultúrháznak, hogy kinőtte magát. Többek között ezért is bővítették és újították fel a hatvansa években.
Nemcsak kívül, de belül is renováltak: az otthon dolgozói úgy döntöttek, nagyobb teret kell kapjon a
művészeti nevelés: havonta kétszer színházakat hívtak meg vendégszerepelni, hangversenyeket tartottak és irodalmi köröket szerveztek – utóbbinak sokat használt, hogy saját könyvtárral is rendelkeztek. Sőt, folyóiratot is jelentettek meg! Itt publikálta első zsengéit Czippán György is, aki később az Ifjúsági Magazin szerkesztője lett.
A hetvenes-nyolcvanas években azonban átalakult a látogatói kör. A korábban említett tevékenységek népszerűsége lecsökkent, azonban a koncertre járók egyre többen lettek. Gyakorlatilag majdnem minden híresebb zenekar megfordult a CSMO színpadán. Koncertezett itt a hetvenes évek végén a Tűzkerék – erről egy bootleg is tanúskodik, a Hobo Blues Band, de a P. Mobil is. Számos alkalommal fellépett itt a Beatrice is, akiknek egyik koncertjéről a következőt olvashatjuk egy korabeli jelentésben, egy „Futó” fedőnevű titkos megbízott tollából: „Legfeltűnőbb módon a már jelzett Beatrice-együttes 14-18 éves fiatalokból álló rajongói viselkednek. Fékezhetetlenségükre jellemző, hogy legutóbb a Csepeli Munkásotthonban tartott koncert alkalmával összetörték a terem több berendezését.” (Csatári Bence: A Beatrice-mítosz). A nyolcvanas években egyszer-egyszer tiszteletét tette a CSMO színpadán a Bizottság, a Color, a Karthago, a Pál Utcai Fiúk, a Solaris és a V’Moto-Rock is. Visszajáró vendég volt a HIT, a P. Box, a Prognózis és a Rolls Frakció.
Azonban a rendszerváltás után már a koncertek száma is jelentősen lecsökkent. A Csepeli Munkásotthon a kétezres évektől kezdve folyamatosan a megmaradásért küzd. Teszik ezt színes programokkal, musicalekkel, gitár- és népzenei oktatással, gyerekeknek szóló műsorokkal, valamint a korábbi profilt megtartva: irodalmi klubbal.
forrás: Murzsa Tímea (Beatkorszak blog)
