A siker az ellenzéki szavazóé, aki megtapasztalhatta, hogy sokan „van”, másrészt az ellenzéké, amelynek sokféle elemből, anyagból és szövetből összepakolt egységének a 8 százalék nagyon jót tett. A végeredmények láttán majd lesznek keserűségek, születnek vádak, balhék, összecsapások, jöhetnek kivonulások, de a választóik 2019 után most ismét kinyilvánított akarata világos.
Az ellenzéki előválasztás nyilván nem mindenkinek jelentette a legfőbb belpolitikai eseményt az utóbbi két hétben, és akiknek mégis, azok közül is többen úgy érezhették, valamiféle rémálom bocsátkozott rájuk. Nyilván az a hölgy is, aki a Széll Kálmán téren a feléje nyújtott szórólaptól legalább két métert hőkölt vissza, miközben úgy mormolta azt, hogy „szemét”, ahogy máskor az „apage satanas”-t szokta.
Ám mások ezzel másképpen voltak, sőt, meglepően sokan voltak ezzel másképpen. Úgy tudni, DK-s körökben 4 százalékos részvételre számítottak, ehelyett lett 8. A kormánypárti elemzők és média, a vezért szolgáló és védő közmédia is természetesen, nem győzi részint elhallgatni az előválasztás híreit, részint a botrányait csócsálni, részint meg azt bizonygatni, hogy az ellenzéki szavazók száma egyáltalán nem nőtt. Lám, a főnök médiája milyen sokszínű és összetett.
A lényeg azonban az, hogy az előválasztás, függetlenül a befutóktól, eddig siker.
Nem olyan siker persze, aminek önmagában hatása lenne a választások kimenetelére, az sem biztos, hogy a bizonytalanok közül annyit rázott fel, mint amennyit a Karácsony-féle politikai számítás remélt, sőt az sem várható, hogy az ellenzék ezután egy elbizonytalanodott, önbizalmában rogyadozó hatalommal néz szembe. A hatalomra annyiban hat az ellenzéki siker, amennyiben még eltökéltebben próbálja felvásárolni a társadalom különféle rétegeit, köztük eddig több félrelökött, pénzétől és jogaitól megfosztott csoportot is. De ez amúgy is folyt volna, hogy mekkora sikerrel, persze nem tudni, de illúzióink nem lehetnek.
A siker hatásait tehát nem itt kell keresni. A siker az ellenzéki szavazóé, aki megtapasztalhatta, hogy sokan „van”, másrészt az ellenzéké, amelynek sokféle elemből, anyagból és szövetből összepakolt egységének a 8 százalék nagyon jót tett. A végeredmények láttán majd lesznek keserűségek, születnek vádak, balhék, összecsapások, jöhetnek kivonulások, de a választóik 2019 után most ismét kinyilvánított akarata világos.
Nincs más út, csak a közös út. Ha hegynek megy, ha völgynek.
Szénási Sándor
