A castingnál előzékenyen figyelembe vették a Gazda testmagasságát, és sikerült Szlovák szerepét a Gazdánál sokkal kisebb színészre bízni. Néha centiken múlik a hírnév. Sajnos a kép előterében tornyosuló statisztát nem lehetett kivágni (már a képből, mert a munkahelyéről nyilván igen), ezért a Gazda javára eltolódó arányok visszakerülnek a helyükre, és két kicsi embert látunk egymással szemben.

A Borkorcsolya film helyszínéül választott kesztölci kocsma tökéletes színtér, lehetne bárhol, az ország bármely kocsmajárója meg is látná magát benne. Tapasztott fehér falán kovácsoltvas gyertyatartó emlékeztet a kádárkori szép időkre, amikor még gyertya világított a falon, ha kihagyott a téesz aggregátora.

A film kezdő snittje szépen ágyaz meg az örök vidéki feudális nosztalgiának. Állni látszék az idő. Megjelenik a Gazdát játszó színész, aki helyiként fogadja a hozzá érkező, Szlovák Ferencet játszó Szlovák Ferencet. A szituáció fordított, mert az eredeti forgatókönyv szerint a Gazda a vendég és Szlovák volna itthon, de itt nyomatékosítja a rendező a hangsúlyt: a Gazda mindenütt otthon van, akkor is, ha vendég. Szlovák zakója a Vörös Október Férfiruhagyár egykori szalagjáról tökéletes választás, szinte beteríti a képet a naftalinszag. A zakó alatti csíkos cérnapulcsi és a sildes barett a

helyi turkáló választékát dicséri. Szlovák a sapkáját nem veszi le, amikor kezet fog a Gazdával, és később sem. Finom megoldás.

A castingnál előzékenyen figyelembe vették a Gazda testmagasságát, és sikerült Szlovák szerepét a Gazdánál sokkal kisebb színészre bízni. Néha centiken múlik a hírnév. Ezért lehetett a kezdő képsor ennyire erős, hiszen a Gazda nemcsak hogy otthon van mindenütt, de bárki érkezhetne hozzá (aki alacsonyabb), azt alázatos fejbólintással fogadná. Sajnos a kép előterében tornyosuló statisztát nem lehetett kivágni (már a képből, mert a munkahelyéről nyilván igen), ezért a Gazda javára eltolódó arányok visszakerülnek a helyükre, és két kicsi embert látunk egymással szemben.

A második snitt a hirtelen vágás után már az asztalnál ülő társaságot mutatja. A filmkészítői ínség ilyenkor arra sarkallja a kellékeseket, hogy ne engedjenek fogyasztani a kellékből, és ez az egész jeleneten látható. Bár az asztalon lévő 3 üvegből 2 nyitva van, a poharakból nem fogy a bor, és a tányérokról sem az étel. Szlováknak pohara sincs. A Gazda majdnem a szájába tesz egy pogácsát, de eszébe jut a kellékes, és inkább a másik kezével is elvesz egyet. Hangsúlyt kap a Gazda mellett ülő párttitkárfazon csuklóján lévő nemzetiszínű gumipertli, a poharához közel. Fontos apróság.

A Gazda magasan kezd, bratyizva, ez közeliben sok, de ebben a móriczi urambátyámnak ábrázolt világban megszokott; látszik, hogy ez a Gazda sajátja, ebben a lágéban beszél a néppel. Szlovák megpróbálja elhelyezni közben a mondatát, de ez csak annyira elég, hogy érezzük a fogsorproblémát, és lássuk: Szlovák jóval idősebbnek tűnik, mint amennyi valójában. A Gazda monológja töretlenül érvényesül. A dramaturgnak felróható a „rajta vagyunk a szeren” kifejezés, ami a kesztölci kocsmában értelmezhetetlen. Szlovák nem is érti, ki van hol és milyen szeren.

A film nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ha a Gazda „a pénzügyminiszter nyakán lohol”, akkor elérte-e már, vagy csak a nyomában van, de aki a helyi viszonyokat ismeri, az tudja: ebben a filmben a pénzügyminiszternek nem véletlenül nem osztottak szerepet. Így is sok a statiszta a Gazda körül.

Forrás: Sándor Erzsi (Népszava)