A békemenet – és Orbán beszéde – nem gondolkodásra való.
Nem könnyű nagy tömeg előtt beszélni. A sokaság olcsó poénokra is csábítja a szónokot. Mindenesetre Orbán Viktor jól megtanulta a leckét, amiről a Mathias Corvinus Collegium évnyitóján színt is vallott; „az angolszász világban azt tanítják, hogy egy jó előadásban van legalább három vicc, temetési beszédben egy is elég".
Hogy egy temetésen milyen vicceket engedne el a miniszterelnök, azt nem tudom, azt azonban tapasztalom, hogy az előadásbeli poénok számához feltétlenül ragaszkodik. Akkor is, ha történetesen egy tréfával a korábbi hónapok kijelentéseivel megy szembe. Ez történt
október 23-án, az ünnepi emelvényen is vele; azért, hogy megnevettesse közönségét, tökéletesen farba rúgta az egész Fidesz kampányt. „Amit a baloldal csinál, annak több köze van a szórakoztatóiparhoz, mint a felelős politikához. Öles betűkkel hirdették a plakátokon, hogy legyőznek bennünket, aztán a karácsonyt sem érték meg. Rendeztek maguknak egy választást, de még azt sem tudták megnyerni, amin csak ők indultak.”
Természetesen a közönség, a Békemenet tábora nagyon hálásnak bizonyult, a kijelentést hangos nevetés kísérte. Persze nem is vártam, hogy az Orbán-hívők majd fütyülni fognak, ha vezérük nevekkel viccelődik. Nem hinném, hogy a miniszterelnök ne tudná, hogy az ilyesmi, ha finoman fogalmazunk, nem elegáns - ha kicsit durvábban, akkor prosztó dolog -, de a több tízezer ember elvárja, hogy az ellenség egyik vezetőjét meggyalázza. Orbán várta, tudta a hatást, pont úgy, ahogy a minap – kisebb közösségben – azt provokálta ki az idős rajongóiból, hogy Gyurcsányt szidalmazzák. Az ő arcán is boldog mosoly jelent meg, amikor a DK elnökét patásördögnek nevezték; látszott rajta, hogy számára ez igazi élvezetet nyújt. Esze ágában sem volt - akár farizeus módon - fegyelemre, tiszteletre inteni az őt körülvevőket. Hogy is tenne ilyet, amikor pontosan ezt, az ilyen indulatokat akarta kiváltani, hallani.
De nem erről akartam beszélni, hanem az ünnepi beszédből idézett rész utolsó mondatáról. Arról, hogy az ellenzék rendezett magának egy versenyt, amin csak ők indultak, de azt sem tudták megnyerni. Amivel nem tett egyebet, mint hogy saját magukat tette nevetségessé: azt a folyamatos kampány elemet, amely szerint bármi történik is, minden Gyurcsány akarata szerint alakul. Hónapokon át gyártották a mémeket, állították csatasorba az összes megszólaló fideszest és hozzájuk csatolt elemzőt, hogy jelezzék: itt csak színjátékról van szó, minden lépés Gyurcsány forgatókönyve szerint alakul, ő mozgatja a bábokat. Bármennyire másként alakultak is a dolgok, nem változtattak, maradtak az eredeti verziónál.
És erre jön Orbán, feláll a színpadra, és kijelenti: azt a versenyt sem tudták megnyerni… Habár most is ott éktelenkednek a plakátok az egész országban, melyeken immár Gyurcsány mellett Márki-Zayra cseréltetett Karácsony, a miniszterelnök a poén kedvéért romba döntötte az egész koncepciót.
Azaz romba döntötte volna, ha a Békemenet gondolkodna. De a Békemenet – és az ünnepi beszéd – nem gondolkodásra való.
Forrás: Németh Péter (Népszava)
