Azt, hogy ki, mikor, hol, mit, hogyan és miért tett vagy mondott, tetteinek és szavainak mi volt az előzménye, mi lett a következménye, azt valakinek a fontosság és érdekesség szempontjai szerint ki kell szűrnie, és meg kell írnia. Ez a hír. A hatalom birtokosai most már őket távolítják el. Nincs szükség a tényekre...

Az MTVA hírügynökségi részlegén - születéskori neve: Magyar Távirati Iroda - az elmúlt napokban egymás után hívtak be a főnökségre  újságírókat, hogy átadják nekik a felmondólevelet. Az egyik szerkesztő elbocsátása különösen nagy hullámokat vert, többen tiltakozásul, szolidaritásuk jeleként, maguk mondtak fel. A magát közmédiának nevező állami propagandagyárnál szinte hagyománnyá vált az elmúlt években, hogy karácsony közeledtével tesznek utcára embereket - köztük olyanokat, akik évtizedeken át dolgoztak a hírügynökségnél, már késő újat tanulniuk, de még nem nyugdíjjogosultak.

Hadd legyek most nagyon szubjektív, hiszen magam is pontosan ezt éltem át hat évvel ezelőtt. És ne kerüljünk meg egy kérdést, ami

időnként értetlenséget tükröző hangon jelenik meg egyes kommentárokban. Hogyan lehet évtizedeken át a hírügynökségnél dolgozni? Szolgálni ezt meg azt a rendszert is? Kérem szépen úgy, hogy minden rendszerben szükség van a tények ismeretére. Vezércikkírókat minden kurzus talál magának. De véleménycikket is csak a tények, a történések, a szavak tengeréből kiszűrt lényeg ismeretében lehet jól megírni. Azt, hogy ki, mikor, hol, mit, hogyan és miért tett vagy mondott, tetteinek és szavainak mi volt az előzménye, mi lett a következménye, azt valakinek a fontosság és érdekesség szempontjai szerint ki kell szűrnie, és meg kell írnia. Ez a hír.

Ezt a hírelőállítást végzi a hírügynökség, minden korban. Ezt művelte az MTI is azóta, hogy 1881-ben megkezdte működését. Elnézést a rövid tanfolyamért. El akartam mondani, hogy a hírnévhez többnyire nem jutó, a hírek alatt csak szignójukban létező hírügynökségi újságíróknak mindig az volt a munkaköri kötelességük, hogy elsősorban a tényekre figyeljenek, ne a jelszavakra. A politikai rendszert, amelyben éltek, nem ők teremtették, és hogy a hatalom mihez kezdett az általuk rögzített tényekkel – teljes egészében megosztotta azokat a közvéleménnyel, vagy egy részüket megtartotta magának -, nem ők döntötték el. Vannak szerencsésebb, és vannak kevésbé szerencsés idők.

De mindez immár nem érvényes. A hatalom a saját szempontjából művel életveszélyes dolgot. Elbocsátja a legtöbb szakmai tudást felhalmozott hírügynökségi újságírókat. Nem kíváncsi az általuk bemutatott külvilágra, nem kíváncsi a tényekre. Türk Tanácstól Kipcsakföldig sötétben akar botorkálni. Ebből óriási hasraesés lesz.

Kárpáti János (Klubrádió)