Csillagokat láthatunk tőle, aki már a fellegekben jár(t). Van-e a költéseknek határa, azt nem tudjuk, mert a projektek hazai menedzselésével megbízott Szijjártó kül-és űrminiszter nem mondta meg...

Nyilván mémek sokasága születik majd a magyar-orosz űregyüttműködés projektjeiről, amelyek részint arról viccelődnek majd, hogy a törhetetlen, Putyin iránti barátság magnetikus ereje még a sztratoszféra határát is áttöri, részint a második magyar űrhajós személye körüli galád, tiszteletlen poénkodások halmaza lesz.

Ezentúl menően az összeesküvés-elméletek hívei arra is utalhatnak majd, hogy a NER-elit által magánkézben felhalmozott nemzeti vagyon elrejtésének a legbiztosabb módja, ha a lóvét és az ingatlanvagyon pontos tulajdonosi névsorát a Földön kívülre telepítik, oda a Hadházy mégse mehet, mert

nem tud oroszul, továbbá nem űrhajós, vagy ha mégis, nincsen neki űrhajója.

Ezekkel az alantas felvetésekkel mi nem is foglalkozunk, csupán megjegyezzük, hogy a hazai tudomány már több, a nemzetközi űrállomáson is használható megoldást és konkrét műszert is adott az űrkutatásnak, a magyar űrjelenlét tehát létező valami, és ennek projektekbe foglalása értelmes és hasznos dolog, bár tagadhatatlanul drága.

Hogy mennyire az, és van-e a költéseknek határa, azt nem tudjuk, mert a projektek hazai menedzselésével megbízott Szijjártó kül-és űrminiszter nem mondta meg, de azt tudjuk, hogy a dolognak természetesen van szimbolikus ereje is. A kormánymédia már régóta magyarázza az erre fogékony populációnak, hogy Orbán nem csupán a mi hősünk. Be kell látnunk, hogy nem tarthatjuk meg önző módon magunknak, hiszen ő egyben Európa erős embere is, sőt nyilvánvalóan minta és példakép egyre több kontinensen azok szemében, akik szeretik magukat szemérmesen illiberálisnak nevezni. Mármost innen az űrbemenetel teljesen logikus. Az orbánizmus a keringő orosz űreszköz segítségével úgy fon majd sugárpászmákat a Föld köré, mintha egy új Szaturnusz támadna a Naprendszeren belül, látható és csodálható lesz minden szirtről, tengermélyről, és trópusi erdők lombján keresztül is.

De miért hívják az egyik projektet Trabantnak?

A Trabant nem magyar és nem orosz, hanem egy ma már nem létező német állam autógagyija, egy műanyag bicikli négy keréken, a kommunista hozzáértés csimborasszója. A név már régen is gúnyt és lenézést árasztott, a keletiesség letargikus életérzését sugározta: mi a fenét keres a diadalmas NER és a diadalmas Oroszország égbetörő terveinek oromzatán?

Hát úgy, mondják a műveltek, hogy a név a Szputnyik orosz műhold nevének német változata.

De hogy jön ez most ide?

A képtől mindenesetre már nem szabadulhatunk: látjuk, ahogy repül a Trabant az égen, benzin-olaj keverék csíkot húz maga után, majd eltűnik az Oort felhő irányában.

Szénási Sándor (Klubrádió)