Nem kellene mindig okoskodni, nem kell folyton rendet teremteni, nem kell egy központi csillár alá terelni a kontinenst, hogy a kopár fényben mindenki egyforma legyen. Olyan könnyű lenne belátni, hogy a fosztogatás sosem produktív, ha a többségtől elveszünk valamit, attól a kisebbség nem lesz több, nem gyarapszik semmivel

Ha a bürokrácia beleharap egy témába, valamiféle okozati lánc végtermékébe tehát, azt addig rágja, csócsálja, és marcangolja, amíg a saját okszerű édesanyja sem ismeri fel többé.

A bürokrácia mindent eltúloz, és egyben mindent el is értéktelenít, gépies működésében nincs és nem is lehet helye mértéktartásnak, ésszerűségnek, a hatás és ellenhatás arányos felmérésének. A bürokrácia ugyanis nem mesterséges értelem, csak mesterséges.

Hogy végtelen és pártatlan érzékenységünket demonstráljuk, most

Brüsszelről lesz szó, az Európa Bizottságnak arról az ajánlatcsomagjáról, amely a nemi és vallási identitás sokszínűségét lett volna hivatott biztosítani, ám pusztán hülyét csinált alkotóiból, a nackós szélsőjobboldalt pedig megörvendeztette egy újabb érvvel az Unió ellen.

Egyebek mellett azt mondta volna a már visszavont anyag, hogy tekintettel a nem-keresztény kisebbségekre, a karácsony szó helyett inkább a „téli szünet” megnevezés lenne ildomos. Az ötlet olyan velőtrázóan ostoba, hogy kétszer kell elolvasni, a következményeibe pedig jobb bele se gondolni: innentől Jézust csak „galileai személyként” aposztrofálhatnánk, Isten pedig Harry Potter nyelvén Tudjukki lesz.

A hülyeség forrása egyébként több éve létezik, a brit cégek karácsonyi üdvözlőlapja „Merry Christmas” helyett egy ideje „Happy Holidays”-t ír, és mint a példa mutatja, az érzékenység gesztusának szánt ötletből könnyen szökken szárba a teljes elborultság, ami ráadásul lavinaként viselkedik, és éppúgy maga alá temetheti a hanukát, a ramadánt vagy az indiai fényünnepet, a díválit is, a logika, ha pusztító, ilyen.

Pedig nem kellene mindig okoskodni, nem kell folyton rendet teremteni, nem kell egy központi csillár alá terelni a kontinenst, hogy a kopár fényben mindenki egyforma legyen. Olyan könnyű lenne belátni, hogy a fosztogatás sosem produktív, ha a többségtől elveszünk valamit, attól a kisebbség nem lesz több, nem gyarapszik semmivel, miközben a Bizottság buta ötlete épp ebbe a gyanúba keveri, hogy tudniillik a keresztény karácsony neve és léte sérelem a számára. Már mi a fenéért lenne az? Akinek nem karácsonya, ne vegye magára, és persze nem is veszi.

Jobb lenne békén hagyni az embereket. Nem mindig lehet sajnos, az önsorsrontás most, a járvány idején különösen durván mutatkozik meg, de píszí ügyben le kéne kicsit állni. Legalább annyi időre, hogy a Bizottság hallja, hogy az acsargás mellett most éppen kiröhögik őt keresztények, zsidók, muszlimok, indiaiak stb.

És megköszönik neki, hogy egy percre egységbe forrasztotta őket.

Szénási Sándor (Klubrádió)