Tegnap az országgyűlésben júniusig meghosszabbították a veszélyhelyzetet. A politikusok már 2020 eleje óta, a koronavírus megjelenésekor a demokráciákban példátlan jogosítványokat kaptak az állampolgárok életének szabályozására.

Éltek ezekkel az eszközökkel. Az első intézkedéseket maguk a választók követelték ki, a korlátozások egy részére pedig bizonyosan szükség is volt, de az okozott károkat, és az olyan túlkapásokat, mint az otthoni viselkedés szabályozása, az utcai beszélgetés, vagy a parkban sétálás betiltása viszont legalább utólag érdemes rajtuk számonkérni, most pedig már tényleg csak olyan korlátozásokat szabad elfogadni, amik tényleg szükségesek. És bizony az életnek vannak olyan területei, ahol a politikusoknak semmi keresnivalójuk nincs.

A probléma az, hogy

a döntéshozók látványosan megszerették, hogy beleszólhatnak az életünkbe, hogy eldönthetik, és el is döntik, hogy ki a felelős, és ki a felelőtlen állampolgár, miközben a kiszivárgó maszk nélküli fotóktól a brit elnöki rezidencián tomboló járvány idején tartott illegális bulikig sok mindenen látszik, hogy ők sem annyira felelősek.

Nekünk viszont szépen-lassan vissza kell vennünk tőlük ezeket a jogosítványokat. A koronavírus az egyre jobban működő oltásoknak, gyógyszereknek, és a természetes immunitásnak köszönhetően remélhetőleg egyre kisebb probléma lesz, és nem lesz majd szükség különleges jogrendre, veszélyhelyzetre, meg korlátozó intézkedésekre.

Vigyázni valószínűleg még évekig jobban kell magunkra és másokra, különösen hűvösebb időben, különösen az idősekre, de ezt valószínűleg már korlátozások nélkül is meg tudjuk majd oldani. A politikusok pedig intézzék azt, ami az ő dolguk, például, hogy legyen elég vakcina és kórházi ágy.

Ha viszont továbbra is beleszólást engedünk nekik az életünk legszemélyesebb részébe is, akkor idővel tényleg jönni fog például a felelősségteljes csókolózás szabályait tartalmazó kormányrendelet, egy államtitkárság eldugott szobájában ülő bürokrata pedig lepecsételi majd a papírt, ami szerint ön bizony egy felelőtlen állampolgár. 

Forrás: Selmeci János (Klubrádió)