"A múlt évben nap mint nap úgy mentem haza, hogy a buszon alig tudtam magam tartani... Nem volt ember, acélt pedig adnunk kellett. A feleségem azt mondta, hagyd ott, minek kínozod magad. De én kohász vagyok, az apám is az volt. Látja ezt itt a bérjegyzéken? A Nagy Sanyi kályhája állt, az állásidő…

A hét végén, Kisstefi megnyerte a rozogaversenyt: lekuporodott a gazdája lába elé, és meghalt, mintha sose lett volna. A néni azóta sír. Csak egyszer hagyta abba: amikor felhívta Pannit, hogy jöjjön át, és vigye le őt sétálni mintha kutya lenne, fizet is érte, csak menjenek, hogy ne legyen…