Hiába akarnak elfedni, átverni filmekkel, arcvesztésig hajszolt lejáratásokkal, az emberek többsége már nem hisz a propagandának. Ezt a balhét nem lehet senki más nyakába varrni.

Lehet azon morfondírozni, hogy a szomszédos Szlovákia, ahol a koronavírus elleni átoltottság rosszabb, mint nálunk, miért nem teszi a munkavégzés feltételévé a vakcinák felvételét. Nos, valószínűleg egyszerűen azért, mert az ottani jogszabályok engedélyezik a munkáltatónak a dolgozók oltási adataihoz való hozzáférést, és – ami ennél is sokkal fontosabb – a kitiltott alkalmazottak bérét teljes egészben ki kell fizetnie a munkaadónak.

Ez nem ugyanaz a helyzet, mint amit a magyar kormány teremtett pár héttel ezelőtt, hiszen itt az oltás elutasításának minden terhét a dolgozók viselik az egy évig is elhúzható fizetés nélküli szabadsággal. Ez a hozzáállás persze nem új, elvégre a munkavállalói jogok folyamatos csonkításáról szól az Orbán-kormányok elmúlt tizenegy éve. De az átgondolatlan járványintézkedéseket megkoronázó munkaadókra hárított oltási kötelezés

mostani formájában még a munkaadók számára is nehezen kezelhető.

Az, ha az egészségügyben dolgozók mellett a szociális szféra bentlakásos intézményeiben foglalkoztatottaknak is kötelezővé tették volna egységesen az oltottság igazolását, még érthető is lenne. De hogy egy mozdonyvezető mekkora veszélyt jelent az utazóközönségre, az már erősen kérdéses. Utóbbiakról minden bizonnyal okosan dönt majd a MÁV vezetése, de a szociális területen alkalmazottak körében biztosra vehetjük, hogy nem lesz egységes az utasítás. A főváros már elrendelte, de például az idősotthonokat nagy számban fenntartó egyházak még tanakodnak a kötelező oltás bevezetésén.

Péntek reggel azt mondta a Kossuth adón a miniszterelnök, hogy a kormány már nem tud több embert meggyőzni az oltás fontosságáról, ezért a munkahelyi közösségeken van a sor: ez megint csak a felelősség áthárítása. Különösen arcátlan a megjegyzés, ha az állítólagos sikereket ismertető kampányokra és azokra a rendezvényekre gondolunk, amelyekre rémisztő méretben költötte a milliárdokat Orbán környezete. Ha azt nézzük, hogy egy-két milliárdot le lehetett volna csípni a Vadászati Világkiállítás mindösszesen 70 milliárdjából, ugyanennyit a nem tudni mennyibe került „minden idők legsikeresebb Szent István napi ünnepségsorozatának” rendezési költségeiből, vígan kijönne egy nagyszabású oltási kampány fedezete. Ha valóban az oltatlan emberek meggyőzése lenne a cél. Ehelyett majdnem 6 milliárd ment el arra, hogy reklámokból és plakátokról megtudjuk, milyen sikeresek a gazdaság újraindítására hozott intézkedések - miközben nálunk szabadult el leginkább a járvány a világon.

Következetlen vagy a legkövetkezetesebb módon nemzetellenes a hatalom? Politikai ízlés kérdése a válasz, de az biztos, ezt megint nagyon elkXrták, és hiába akarnak rátakarni filmekkel, arcvesztésig hajszolt lejáratásokkal, az emberek többsége már nem hisz a propagandának. Nem véletlen, hogy a gazdasági leszakadással leginkább sújtott Szabolcsban már tüntetés készül a növekvő szegénység miatt. S ezt a balhét nem lehet senki más nyakába varrni. Bizony, a Fidesz-csapat úgy ahogy van, megbukott.

GULYÁS ERIKA (Népszava)