"Nektek teher, mert szeretnétek a múltat (velünk együtt?) végképp eltörölni. Mi meg szeretnénk, ha megértenétek, hogy a múlt nélkül nincs jelen és semmi esélye a jövőnek...Nekünk az életünk kitörölhetetlen és gyönyörű része! Az életünk, az ifjúságunk volt!"

Emlékszem, amikor ez a kapu zárva volt és erősen őrizték. Nem csak azért, hogy ki ne hozzanak semmit, hanem azért is, mert az ország egyik legjelentősebb termelési, műszaki bázisa, harmincezer ember munkahelyével volt bent. Az ország egyik ipari, termelési, fellegvárát jelképezte az építmény. A 12 termelő vállalatával, több mint (akkori pénzben) húszmilliárdos termelési értékkel gazdagította a népgazdaságot.

A kapuval szemben, a képen látható saroképületi bejárata egy KÖZÉRT (élelmiszerbolt) ajtaja volt, ahol mindig lehetett vásárolni. A 600-as 601.es Trabantok   amiket a Lenin-szobor mellől fényképeztek, a melósoké voltak. Ti, a kerület mai urai csak azt tudjátok róla, hogy "zsíroskenyér", mi meg tudunk róla mást is!

Ti szégyellitek ezt a múltat, ezért hagyjátok (ha lehetne sürgetnétek) mielőbbi megszűnését.

Nekünk, meg az életünk kitörölhetetlen és gyönyörű része! Az életünk, az ifjúságunk volt!

Nektek teher, mert szeretnétek a múltat (velünk együtt?) végképp eltörölni. Mi meg szeretnénk, ha megértenétek, hogy a múlt nélkül nincs jelen és semmi esélye a jövőnek.

Most a kapu tárva-nyitva! Bent az enyészet és az

elhagyatottság az úr! Talán hatezer embernek munkahelye is ott van bent, de a világszínvonaltól és az országot fellendítő termelési színvonaltól túlnyomórészt fényévnyire.

A szárnyaitól megszabadított kapukon gyalogszerrel, főleg a régi irodaépületek, és öltözők átalakított nyomortanyáira fejüket lehajtani kívánók közlekednek. Ezek a nyitott kapuk a látszat szerint a szabadságot is jelképezhetnék.

A Ti szabadságotokat, nem a miénket! Mert amit Ti annak mondtok, az nekünk fájdalom!

A valóság itt (általatok)az ellenkezőjét mutatja. Fizethettek évente vigadalmas találkozókat, szórakoztató eseményeket, nem feledtetheti, hogy alamizsnát szórtok az elvett, szétszaggatott büszkeségünkért, az elrabolt biztonságunkért a régi életünkért. Az elszegényedésért, a munkanélküliségért, az emberek egymástól való elidegenedéséért.

Azért, mert - miattatok és nektek -  sem az itteni ember, sem az általa teremtett értékek mára már semmit nem számítanak!

Forrás: HORVÁTH GYULA közösségi (fb) oldala