Két lebukott: Völner Pál, volt államtitkár és Schadl György volt végrehajtó főnök. "Kérem, eszerint az igazi férfi elsősorban potens. És itt végre feljebb emelkedhetünk a szexualitás mélyrétegeinél. Van annál fontosabb is. Az igazi férfi főleg politikailag potens, már csak ezért is fideszes. Hatékony, tettrekész, a kapcsolataiban akcióképes. Lenyűgözi partnereit, azok minden kérését teljesíti."

Két nagy vita híre borzolja a magyar kedélyeket. Meg kell mondanom, mindkettő szexuális természetű, úgy látszik, kezd az ország elmórickásodni. Mindenről az jut eszébe. Bár igazság szerint az első vitapont a miniszerelnöknek jutott eszébe, az ő szíves rádióközléséből értesülhettünk a „nagyon nagy vitáról” azzal kapcsolatban, hogy a homoszexualitás elvezet-e a pedofíliához. Ami ugyan színtiszta marhaság, de a nem létező vita vitájával azért jól elvagyunk.

Ezek után bizton remélhettük, hogy a második nagyon nagy vitát Orbán újabb rádióbeszéde fogja elindítani, de elébe vágott a szolnoki Fidesz. Ott megmondták, ki az igazi férfi. Úgy látszik, a kormánypártban is felütötte fejét a bázisdemokrácia. A miniszterelnök nem ért rá, mással sokkolta közönségét. Kiderült, hogy

az ország első embere a csórók közé tartozik: „A magyarok közül sokan vagyunk, sokan vannak, akik kispénzűek.” Ezért is hadakozik az ellen, hogy a gaz ellenzék tönkre tegye vagy privatizálja a közegészségügyet. A jelek szerint egyelőre a leghatásosabb fegyvere, hogy ő maga teszi ezt, így azok hoppon maradnak.

Semmi baj, a szolnokiak példamutatóan helyettesítették a vitaindításban a főnöküket. Facebook-hirdetésben adták ország-világ tudtára, hogy „Az igazi férfi az Fideszes szavazó.” A fideszest ők írták nagy F-fel, diszkrét asszociációval utalva egyéb férfiúi méretekre. Ezzel elkezdődhetett az ország második nagyon nagy vitája. Arról, miben is áll az igazi férfiúság, és mivel argumentálható, hogy mindez (csak? leginkább? túlnyomó részt?) a fideszesek sajátja.

Meg kell nyugtatnom Önöket: megvan a megoldás. Mint annyi minden, ez is a Völner-Schadl-(Rogán?-Varga Judit?) féle botrány nyomozati iratának a 444-hez eljutott 1734 oldalából olvasható ki.

Kérem, eszerint az igazi férfi elsősorban potens. És itt végre feljebb emelkedhetünk a szexualitás mélyrétegeinél. Van annál fontosabb is. Az igazi férfi főleg politikailag potens, már csak ezért is fideszes. Hatékony, tettrekész, a kapcsolataiban akcióképes. Lenyűgözi partnereit, azok minden kérését teljesíti.

Az iratok főszereplője, a Végrehajtói Kar elnöke ilyen ember, informális főnökeivel és barátaival együtt. Ők vannak a körön belül: Völner államtitkár, aztán Rogán kabinetfőnöke, sejthetően maga a propagandaminiszter is, dékáni hivatalvezető, tanszékvezető, az országos Bírói Hivatal elnöke, a Fővárosi Törvényszék elnöke, a haverok által is „trágyadombnak” minősített emberminisztérium tisztviselői és így tovább. Okos telefonon „okosba” intézik a dolgaikat. Vizsgát, pályázatot, kenőpénzt, az útjukban álló bíró kinyírását, diplomata útlevelet, bármit.

A leggyomorforgatóbb az, ahogy –mint fogalmazzák- „megvarázsolják” az egyetemi vizsgákat. Már a szó is szép: mintha Hamupipőke tündérkeresztanyja varázsolna báliruhát, hintót a gyámoltjának. A gyámolítottak éppen nem Hamupipőkék: Völner-rokonok, Schadlnak és az államtitkárnak tejelő végrehajtók és az említett kabinetfőnök. Utóbbi a miniszter családi barátja is: az egyik gyerek keresztpapája. Nem lehet véletlen az sem, hogy Rogán őt ültette be az Antenna Hungaria vezetőségébe, amelyet éppen most készülnek Mészáros hű embere cégének a kezére játszani. Az évtized egyik legbüdösebb üzletének tűnik, pedig az orrunk már igazán nem mondható túl érzékenynek.

Ehhez képest igazán bagatell, hogy a kabinetfőnök olyan vizsgát is sikerrel tesz le Schadl (vagy az őt bemozdító Völner, esetleg Rogán) jóvoltából, amelyre el se ment. Máskor az egyetemi oktató által szervezett stróman írja meg helyette az írásbeli tesztvizsgát. Schmitt Pál-modell, kezdőknek. Mások előre megkapják a vizsgakérdéseket. Feltehetőleg nem is pénz forog: a kapcsolati tőkével, későbbi viszontszívességek reményével korrumpálnak. Meg a félelemmel: mert a „potensek” belső köréből kiesni maga a társadalmi bukás, jól indult karrierek megbicsaklása. Bent kell maradni mindenáron.

Most ne hergeljük magunkat a körön kívüli diákok áttanult éjszakáival, a szülők drukkjával, akik egy pótfélévet már nem tudnának finanszírozni. Sem az elértéktelenedő diplomákkal, a pályára szabadított hülyékkel, a megalázott egyetemi világgal, a pöffeszkedő teljesítménynélküliség diadalával. De már a húsz éveseknek is meg kell tanulniuk: két ország van. Ha a belső körhöz tartozol, már az egyetemen a lábad elé terítik a vörös szőnyeget. Ha nem, akkor örülj, hogy egyáltalán tanulhatsz. Légy hálás és gürizz. Ha nem tetszik, kívül tágasabb. Egyetemen kívül, országon kívül.

Mondanom se kell, az egyetemi érintettek közül eddig csak egy tanársegéd bukott le. A portás, gondolom, nem ért rá. Képzelem, az egyetemek nyakába ültetett új urak a fideszes kuratóriumokban mily hévvel próbálják majd az igazságot kideríteni.

A protezsáltak mindenesetre sikeresen levizsgáztak. De levizsgázott a rendszer is.

És most 1700 oldalról ömlik, ömlik a szenny. Ahogy a WC-pumpával szokott lenni. A Völner-ügyben már nem folyt le magától, aminek le kellene. Gyorsan rápumpáltak, hogy eltűnjön, de helyette a plafonig fröccsen a szennyvíz.

A mi plafonunkra. Hiszen itt lakunk. Csöpög, csöpög felülről ránk a szenny.

Forrás: LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)