"A kormányfő a héten egyrészt jégtörővé, másrészt jogforrássá lépett elő. Szavai szerint a jégtörést Putyinnál végezte, a békén munkálkodva. A NATO, Európa és Oroszország feszült viszonyában máris vékony jégen táncolunk, kérdés, hogy ha még sokáig így törögeti, nem találjuk-e magunkat nyakig a vízben."

Magyarországon mindenki minden évben előre mehet egy lépéssel. Ezt a miniszterelnök  mondta be a rádióban. Ő speciel két lépéssel ment előre az idén, pedig még csak február van. Nyilván ő is jelképes és valóságos kék lámpával, külön sávban közlekedik, mint Schadl végrehajtó. Néró császár tízlovas kocsival vett részt a fogathajtó versenyen, míg a többiek maximum négy lovat foghattak be. Viszont a plusz hat ló legalább nem villogott kéken, az is valami.

A kormányfő a héten egyrészt jégtörővé, másrészt jogforrássá lépett elő. Szavai szerint a jégtörést Putyinnál végezte, a

békén munkálkodva. A NATO, Európa és Oroszország feszült viszonyában máris vékony jégen táncolunk, kérdés, hogy ha még sokáig így törögeti, nem találjuk-e magunkat nyakig a vízben. Az biztos, hogy a feleknek tárgyalniuk kell, Macron és mások is megteszik. Apró probléma, hogy a tárgyalás a különböző álláspontok szembesítését jelenti, Orbán és Putyin között viszont nem tűnt fel egyetlen parányi különbség sem az álláspontok között.

Mindegy, lényeg a jégtörés. Ami olyan jól sikerült, hogy mindjárt másnap az ukrán határon felvonult 100 ezer orosz katonán kívül 30 ezren (a hidegháborús korszak óta eddig a legtöbben) megjelentek Belaruszban is gyakorlatozni egy kicsit, vadászgépek és nukleáris hadviselésre is alkalmas rakéták kíséretében. Ezekkel nyilván remekül lehet törni a jeget.

Miniszterelnökünk külföldön a jeget töri, közben belföldön két lábon járó jogforrássá is előlépett. Fárasztó egy meló, én mondom.

A történet ismert: a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon megváltoztatta a Magyar Nemzetet elmarasztaló elsőfokú ítéletet. A bíró szóbeli indoklásában a Meseország mindenkié című kötet kiadóját képviselő Helsinki Bizottság ügyvédje szerint hivatkozott arra, hogy a laphoz hasonlóan Orbán is kapcsolatot feltételezett a homoszexualitás és a pedofília között. Az Ítélőtábla erre közleményt adott ki, mely szerint az ítélet nem mossa össze a melegeket és a pedofilokat, azt nem Orbán rádiónyilatkozatai alapozták meg, hanem a véleménynyilvánítás szabadsága. Kétségem sincs, hogy az írásos indoklásban majd valóban ez szerepel. A közleményben viszont többszöri nekifutásra sem találom annak cáfolatát, hogy elhangzott az Orbánra való utalás. Márpedig ennek a műfajnak a neve nem véletlenül az ítélet „szóbeli indoklása”, ha abban emlegetik a miniszterelnök véleményét, az bizony felkelti a gyanút: indokként, jogforrásként kezelik őt.

Nagyon helyesen! A jog túl van bonyolítva, az a rengeteg, kacifántos nyelvű paragrafus meg minden. Hát nem egyszerűbb, ha elég lesz a kormányfő rádióbeszédeit figyelni, és mindjárt tudjuk, mi a dörgés?

Különben is, szürke minden elmélet, de zöld az élet aranyfája, mondotta Goethe is, francba a jogelvekkel. Ez esetben a zöld aranyfát a jogforrásként felbuzgó miniszterelnök képviseli. Ha lehet jégtörő, már miért ne lehetne aranyfa is? Zöld.

A jogforrás-funkció a szemünk láttára, fokozatosan bontakozott ki. Tamás Gáspár Miklós már a rendeleti kormányzás lehetővé tételekor kifejtette: ezzel a kormánypolitikát egyszemélyben uraló Orbán jogforrássá lépett elő, hiszen a parlament jogalkotó szerepe zárójelbe tétetett. Már addig is: ha egy törvény véletlenül fennakadt még a kezes Alkotmánybíróságon is, gyorsan módosították Orbán szája íze szerint az Alaptörvényt, hogy ne legyenek útban holmi ostoba jogszabályok.

Azt szokták mondani, a konzervatívok általában is jobban bíznak a személyekben, mint az intézményes garanciákban, míg a liberális demokrácia hívei az utóbbiakat igénylik. Az egyik nézet túlhajtásának veszélye a diktátorhajlamú vezetők vircsaftja, a másiké az elbürokratizálódás. A populizmus csak a vezetői pozíció további felértékelődését hozta: a nép és a vezér között tűnjenek el a mesterséges intézményi akadályok, a vezér magától is a népakaratot testesíti meg. Már miért pont legfőbb jogforrás ne lehetne?

Ezzel a hittel szemben az ellenzék hiába érvel csak fékekkel, ellensúlyokkal, hasonlókkal. Azt kell bizonyítania, hogy az egész hazugság. A jogforrásként szereplő vezér kinyilatkoztatott normáit ő maga sem tekinti szentnek: alóla éppen közvetlen környezete kap felmentést. A minden törvényen túllépő „kéklámpás” kiváltságosok, családtagok, famulusok. Nem véletlen, hogy a közvéleményt csak az ilyenek: a szentfazék szövegelést leleplező Borkai és Szájer, a közlekedésitől a vizsgaszabályokig bármit röhögve megszegő Schadl és partnerei képesek felborzolni.

Az a szerencsétlen bírónő, ha igaz, csak kimondta, ami történik. Jó, hát kicsit visszanyúlt a történelembe. Az ókori keleti istenkirályoknál természetes volt, hogy Isten akaratát közvetítve tőlük ered a jog és igazság. Hammurapinak azért strapásabb volt. Miután leszögezte, hogy ő az Igazság forrása, kénytelen volt 282 cikkelyt kőoszlopba vésetni. Orbán oszlop helyett rádióval dolgozik. Mégsem volt hiába a civilizáció.

Hammurapi egyébként kemény konzekvenciával fenyegette a tolvajokat. A „Palotától”, az akkori közkasszából való lopást 30-szorosan fizettette vissza.

Na de azóta eltelt 3700 év!

Ami alatt, mint tudjuk, ki-ki 3700-at léphetett előre.     

Forrás: LENDVAI ILDIKÓ (Népszava)