A látszat csalt: a valóságban több volt az eszkimó mint a fóka, azaz jól mutatott az áhított új Trabantok és más keleti autócsodák csepeli hadrendje, de évekig kellett várni, amíg a reményekkel teli tulajdonos vihette a száz néven becézett, minősített és vizsgáztatott járgányt...
„Startol a Merkur. -Az AUTÓKER nem akar használt kocsikat szállítani... -A bontótelep valószínűleg Dunaharasztiban lesz... -Elfogadták-e már a használt kocsik fogyasztói árát?... Mondatfoszlányok ezek, amelyek egy új vállalat irodájában, a volt Kilián-laktanya vastag falai között hangzanak el. Az új vállalat neve: Merkur, a feladata: hogy eladja az új és a használt gépkocsikat.” –
Ezekkel a címekkel és sorokkal kezdődött az Esti Hírlap 1964 es beszámolója a szenzáció számba menő cégszervezésről, beruházásról. (Ma már tudjuk, a valóság azért egy kicsit más lett mint az álom, de azokban a konszolidálódó években álmokban nem volt hiány.) Békési Attila korabeli tudósítása így folytatódott:
„Az első ilyen állami vállalat Magyarországon. Már van igazgatója, főkönyvelője, néhány osztályvezetője. Még nincs telefonja, elég helyisége, berendezése, teljes apparátusa - ilyen a kezdet - viszont van sok ezer, eladásra váró új és régi gépkocsija.
A Merkur-program: kulturáltabb autókereskedelem. Csepelen felépítik Közép-Európa legkorszerűbb telepét, amelyben
lesz nagycsarnok, próbapálya, sok akna, emelő, s minden, ami csak kell.
Az építkezés márciusban kezdődik, és 1965-ben: a vevő kiválasztja a neki tetsző gépkocsit, fizet, s félóra múlva ott áll előtte a megtisztított, levizsgázott autó. Viheti, az övé. (...)
A Merkur megkezdi a használt gépkocsik átvételét az AUTÓKER-től, s a Röppentyű utca 73. szám alatt kezdi meg az érdeklődő vevők kiszolgálását. Kedd kivételével mindennap kilenctől három óráig, szombaton kilenctől tizenkettőig a régi autók eladásával foglalkoznak. Az üzleti munka egyszerű lesz. Nem kell kiutalás a vásárláshoz. A vevő fizet - és már be is ülhet frissen vásárolt kocsijába…
Forrás: Békési Attila – Esti hírlap 1964
