A fideszes békemenet utasai már hazaértek. A közpénzből finanszírozott buszok egy időre leállították a motort, a körzetvezetők ellenőrzik a névsorokat, hogy eljöttek-e azok, akik mondjuk vágynak még egy kis közmunkára, esetleg szeretnének egy iskolaigazgató-helyettesi állást a falujukban. Nyugi, sokan voltak, sokan lesznek.... Talán kétmillióan is. Az a tiszteletteljes javaslatom, máskor minden résztvevő vigyen magával egy kétszázast, ezt szépen gyűjtsék össze, és osszák szét majd a rászorulók között. Ezzel máris sokkal többet tennének a békéért, embertársaikért mint bármi mással.

Mint azt a horvát sajtóból megtudhatjuk, Magyarország fölött ellenőrizhetetlen szárnyas bombák repkednek, minden valószínűség szerint robbanóanyaggal megrakodva, de szerencsére ez senki hivatalosságnak sem zavarta meg az álmát, mert ha a horvátok nem szólnak, hogy mi ez, akkor lehet, sosem derül ki a dolog – persze mindenki őrizze meg a nyugalmát, mert az egészről a romlott Brüsszel tehet, meg a Soros; és Paksot sem trafálta el. S ebben a helyzetben, amikor ma reggel például a Magyarországgal határos beregszászi körzetben megint megszólaltak a légvédelmi jelzők, közel sem megnyugtató, hogy a hazudozás és a ködösítés a maga megszokott, békebeli módján folyik tovább.

Közben nagyobb stratégiai kérdéseket sem sikerült még megoldania a háborús retorikát békeidőben is oly szívesen használó Orbán vezette rezsimnek. Itt van rögtön a pesti Keleti pályaudvar WC-je. Amit, mint azt az önkéntesek beszámolóiból tudhatjuk, a menekülök csak 200 forintos érme birtokában használhatnak. Aki már volt külföldön, és kellett pisilnie, az tudja, hogy

a megfelelő pénzérme biztosítása békeidőben sem feltétlenül olyan egyszerű. Hát még most, amikor az ukrán pénzt nem váltják át az esetleg napok óta menekülőknek. Igaz, elnöki rendelettel akár ingyenessé is lehetne tenni a budi használatát, de hát ne kapkodjunk.

Kétségtelen, megjelent pár mobil WC,-amelyekben persze nincs folyó víz, nem nagyon lehet kezet mosni – ami járványidőszakban azért amúgy sem ártana – és állítólag ha az önkéntesek időnként nem pucolnák ki őket, akkor úgy is néznének ki. Szóval, lenne még hova fejlődnie az állami menekültellátásnak.

Még szerencse, hogy a minap egy hölgy saját hatáskörében intézkedést foganatosított – felváltott a nyugdíjából megspórolt ötezer forintot kétszázasokra, és ezt osztogatta a rászorulóknak – s máris többet tett, mint a fél államigazgatás a menekültekért.

Miközben az évek óta zaklatott, lesajnált civilek százai és ezrei próbálnak segíteni az uszítás természetesen tovább sem áll le – nem könnyű hirtelen tövig nyomni a féket, pedig ha ott a betonfal előttünk, lehet, hogy értelmesebb, mint gázt adni.

A fideszes békemenet utasai már hazaértek. A közpénzből finanszírozott buszok egy időre leállították a motort, a körzetvezetők ellenőrzik a névsorokat, hogy eljöttek-e azok, akik mondjuk vágynak még egy kis közmunkára, esetleg szeretnének egy iskolaigazgató-helyettesi állást a falujukban. Nyugi, sokan voltak, sokan lesznek.... Talán kétmillióan is. Az a tiszteletteljes javaslatom, máskor minden résztvevő vigyen magával egy kétszázast, ezt szépen gyűjtsék össze, és osszák szét majd a rászorulók között.

Ezzel máris sokkal többet tennének a békéért, embertársaikért mint bármi mással.

Forrás: Dési János (Klubrádió)