„Csepelen 17 iskolából 10 csatlakozott eltérő számú résztvevővel a határozatlan idejű pedagógussztrájkhoz” – Két hónap kellett ahhoz, hogy a CSH március 23-án végre – a követelések említése, ismertetése nélkül két sorban a 8. oldalon ‑ hírt adjon a csepeli pedagógusok január 31. óta tartó sztrájkjáról, tiltakozó akcióiról. Fotót azonban egyet sem közöltek. Ezt pótoljuk most a jedlikes tanárok demonstrációját bemutató képpel

Nincs tovább! Itt a vége. Az április 3-i országgyűlési választásra hangolva megjelent a közpénzmilliókat emésztő kerületi lap, a CSH voksolás előtti utolsó száma. (Hacsak! Hacsak a következő napokban mégiscsak meg nem jelentetnek egy rendkívüli kiadást.)

Ami viszont a Csepeli Hírmondó (CSH) március 23-án megjelent 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Az ismét 32 oldalas Csepeli Hírmondó címlapján hirdeti: CSEPEL ÖSSZEFOGOTT. Hol, miben, kik fogtak össze, ez nem derült ki a lapból. Az, hogy szerintünk a csepeliek döntő többsége elítéli a háborút, az agresszort, hogy nagyon sokan, önként, esetleg valamely közösség (pl. pedagógus tantestület, lakó-, munkahelyi közösség, baráti társaság) tagjaként, vállalkozóként vagy több civil szervezet támogatásával, munkával vagy bármilyen adakozással segítette az Ukrajnából menekülteket, egyértelműen mutatja: a csepeliek ‑ mint mindig ‑ most is szolidárisak az elnyomottakkal, a szegényekkel, a nehéz helyzetbe kerülőkkel, a menekültekkel.

Mikor próbálta mindezt összefogni, koordinálni, pártállásra való tekintet nélkül a helyi fideszes vezetés, Borbély Lénárd polgármesterrel az élen? Mikor adott hírt a csepel.hu vagy a Csepeli Hírmondó az ellenzéki pártok szolidaritási, élelmet, ruhát gyűjtő akcióiról? Az, hogy ebben a számban

Ábel Attila alpolgármester erről szólt, s megköszönte együttműködésüket, az első alkalom, de nem jelenti azt, hogy a fideszesek konkrétan együttműködtek az ellenzék bármely részével. Mikor szerveztek közös akciót például az ellenzéki pártok képviselőivel? Borbély úr miért nem vitt el magával egyszer sem Beregszászra ellenzéki képviselőt, demonstrálva, hogy Csepel, együtt az ellenzékkel segíti az ottani közösséget? 

A lap 32 oldalából 8 oldal a választásról, 4 oldal a március 15-i ünnepség kitüntetettjeiről szólt, másfél oldal jutott Beregszásznak, egy az oktatásnak, á la Klinghammer István professzor módra, amibe csak az nem került bele, hogy mi a véleménye az önkormányzati vezetésnek a pedagógusok megmozdulásairól, a kormányzat és kormányzati szervek sztrájkot hátráltató áskálódásairól.  

A többi már a vegyes saláta (egy kis fejlesztés, oltások, egészségügy, játék a Kis-Duna-parton, kikapcsolódás, helytörténet kultúra, stb) és hirdetés. Kipipálható, tele lett a lap.

Viszont Borbély úr március 16-án, nem nyilvános beszélgetés keretében, találkozott a képviselő-testületben működő frakciók vezetőivel, akikkel a csillagtelepi városrehabilitációról „tárgyalt”. Közösségi oldalán azt ígérte, hogy hamarosan a Csepeli Hírmondóban találkozhatunk a témával. Várjuk a részletes tájékoztatást. 

Konkrét véleményünk a lap néhány írásáról:

1) Emlékezés az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra

A három oldalas összeállítás az ünnepségről, az ünnepi beszédekről összesen 3 mondatban tudósít. Talán azért, mert a csepel.hu-n március 16-án már megírták a fontosabbakat, vagy csak így lehetett kihagyni, hogy az ünnepi beszédet Németh Szilárd mondta, s ráadásul ezzel a megoldással egy szót sem kellett arról írni, amit mondott. Nem kellett tehát leírni, Németh vitatható mondatait, miszerint „Ez a tavasz nem a felelőtlen beszéd ideje. Április 3-án választásokat tartanak az országban, amely a béke és a biztonság melletti kiállásról is szól.” (csepel.hu) Fontos dolog a béke és a biztonság, de a választást az Orbán kormány tette a békétlenség további forrásává, azzal például, hogy hazug, semmilyen ügydöntő jelentőséggel nem bíró népszavazási kérdésekre kéri a választók támogatását, illetve az elmúlt 12 év tudatos, esélyegyenlőséget felszámoló választási törvénymódosításaival, a médiapiac feletti teljes hatalom megszerzésével, tisztességtelen választási feltételeket teremtett meg. Még a hazánkban tartózkodó európai megfigyelők időközi jelentése szerint is „durván lejt a Fidesz felé a választási pálya”  https://nepszava.hu/3150930_valasztas-2022-ebesz-jelentes-fidesz-ellenzek 

2) Gyalogos híd Csepel és Pest között

A cikkben megszólaltatták a nagy álmodozó, tervbejelentő Vitézy Dávid vezérigazgatót, aki kifejthette a milliárdokba kerülő, ezért a távoli jövőbe vesző terveit, de a valós, a csepeli közlekedési gondokat részben megoldó problémák megoldásáról (a Gubacsi híd teljes felújítása, a Corvin csomópont kétszintessé tétele stb) hónapok óta csak ígéretek és tervek hangzanak el. Mindez azért is érdekes, mert a gazdasági helyzet egyre inkább látható és érzékelhető romlása, az infláció elszabadulása csak tovább rontja ezek mielőbbi megoldásának lehetőségét, az álmokról nem is beszélve. 

3) Pázmány, Eötvös és Apáczai hagyatéka

Így kell bármilyen állásfoglalás és konkrétum nélkül szólni a pedagógusok által szervezett, hetek óta tartó engedetlenségi mozgalomról, a sztrájkhullámról, illetve ezek csepeli tapasztalatairól. Mindez azt is mutatja, hogy a helyi vezetést sem érdekli a tény: csepeli pedagógusok százai is támogatják a szakszervezetek törekvéseit, a tisztességes bérek és megbecsülés megvalósítását, az oktatási rendszer teljes átalakítását. Klinghammer István professzor gondolatait talán okulásul szánja, csak nem egyértelmű, hogy kinek, viszont egyik mondata mindazoknak szól, akik nem értik az oktatás jelentőségét: „...a nemzet jövője az iskolákban dől el.” Nekik ajánljuk Gárdonyi Géza: A lámpás című kisregényének újra olvasását. Szerintünk az 1895-ben megjelent könyv olvasása most is időszerű, különösen a pedagógusokkal packázó kormánynak, több politikusának, így pl. Németh Szilárdnak is. A Wikipédia szerint „...a kisregény lapjain bőven áradt Gárdonyi tollából a közoktatást övező felelőtlen közfelfogás, a tudatos oktatásügy hiányának kritikája, a vallási dogmák, a hitoktatási gyakorlat és az egyház bírálata.” Önéletrajzi ihletésű művének utolsó mondata különösen figyelemre méltó: 

„Ő Felsége Kovács Ágoston mátraszéli néptanítónak ötven évi sikeres működése elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet –, és laimburgi Leisz Emil cs.kir. nyug. udvari lovász részére, sok éven át megelégedéssel találkozott szolgálatai elismerésééül az arany érdemkeresztet adományozta.”

Majdnem ugyanígy kezeli a mai kormány a tanítókat, tanárokat, pedagógusokat, Gárdonyival mondva, a „lámpásokat”. 

4) Ezeréves kötelék

A lengyel-magyar barátság napját, március 23-át köszönti a szerkesztőség az írással. Kár, hogy ezt a barátságot beárnyékolják az utóbbi néhány év történései, a barátság Fidesz általi kisajátítása vagy például az orosz-ukrán háború magyar kormány általi elfogadhatatlan megítélése, kezelése, amely lassan felbomlasztotta a visegrádi négyek összefogását, s alááshatja a két ország barátságát is. Akkor is, ha a helyi médiában is megpróbálják elhallgatni a tényeket. Még szerencse, hogy az „ezeréves kötelék” nem az országok vezetőit, hanem a két népet köti össze. 

5) Országgyűlés választás 2022

    Az egyéni országgyűlési képviselőjelöltek programja

Az április 3-i országgyűlési képviselő választáson Csepelen 7-en indulnak, a szerkesztőség most minden jelöltnek egy oldalt biztosított. A dél-pesti egyéni és a 17-es számú választókerületben induló jelöltek esélyeit latolgatja a Népszava március 22-én megjelent, „Teljes győzelmet vár Budapesten az ellenzék, de a Fidesz minden mocskos trükköt bevet” című írása. 

https://www.nepszava.hu/3150789_valasztas-2022-budapest-ellenzek-fidesz 

V.-a.