Két tény: 1.) Az Orbán-rendszer példaképe a Horthy-korszak. 2.) Magyarország előre megy, nem hátra! – hirdeti a Fidesz választási szlogenje. És egy kérdés: Merre van az előre?

Orbánék Visszaállították a Kossuth tér 1944-es állapotát. Szövetségeseiket újfent Keleten keresik.

Előre? A minap három kecskeméti gimnázium is részt vett az állampolgári engedetlenségi mozgalomban, avagy másképp: vadsztrájkkal tiltakoztak az ellen, hogy a két vitában álló fél egyike szabályozza menet közben az ellenfél lehetőségeit. Mintha két focicsapat közül az egyiknek jogában állna bírót és partjelzőket adni, és megmondani, mikor van tizenegyes.

Csakhogy a három gimnázium fellépéséről a

Kecskeméti Televízió és a Petőfi Népe nevű helyi napilap nem adott hírt.

Most akkor merre és meddig van az a hátra? A Horthy-korszakban? De ott eléggé szabad volt a sajtó ahhoz, hogy ilyesmiről beszámoljon! Vagy a Kádár-korszakban? Ahol legalább létezett valami egyenlőségeszme, és az egy főre jutó gyűlölet kevesebb mint tizede lehetett a mainak.

Vagy amelyik éppen kéznél van, amelyik megfelel pillanatnyi érdekeiknek? És nem lehetne, hogy legalább a szlogen ne hazudjon? Vagy, hiába, a megszokás?

Forrás: -y-n (Élet és Irodalom)