Van, aki fürdik a strandon, és van, aki befürdik a stranddal...Vezetőcsere sem fogja, nem tudja megoldani Csepelen a kézi vezérelt ingatlan-gazdálkodás, a strandműködtetés, a túlméretezett játszótér-program, valamint a kertészeti, park-gondozási feladatok (stb-stb.) teljesítését. 

Nagy változásokat sejtető dolgok történtek Csepelen.

Sajnos még nem tartalmát illetően, de a formában mindenképpen. Az, hogy a polgármester összehívta a testületet alkotó pártok frakcióvezetőit nemrég, még nem jelentett különlegességet. Ilyent a pandémia alatt is csinált, - azért, hogy tájékoztasson az általa hozott intézkedésekről. Olyan azonban 2010 óta nem történt Csepelen, hogy a polgármester azért hívjon össze frakcióülést, hogy tájékoztasson a testületi ülésen általa előterjesztendő legfontosabb napirendekről. Igaz, hogy az előterjesztés pár órával az ülés előtt került az érintettekhez, de mégis jelentős előrelépés. A szándék pedig egyenesen ellentétes volt a Németh Szilárd polgármester csepeli uralkodása alatt szokásos fellengzőséggel. Borbély Lénárd úgy tett, mintha partnerként nézne az ellenzéki képviselőkre, és azt mutatta, mintha

valóban érdekelné az ellenzék véleménye! Kért, és nem utasított, konzultált és nem kinyilatkoztatott! A látszat szerint tájékoztatott és együtt gondolkodásra ösztönzött! Mintha kicserélték volna!

De nem cserélték ki! Az előterjesztések legvitatottabbjai továbbra is sarkosak, és diktátum szerűek maradtak. A testület Szervezeti és Működési Szabályzatának (majdnem olyan jelentőségű a kerületnek, mint az országnak az Alkotmánya) módosítása már csak a polgármester és vezető frakció elgondolásait tartalmazta. A szavazásnál ugyan támogatta ezt az anyagot a Bucka nevében ott ülő Pákozdi alpolgármester és az LMP csepeli vezére Tóth Sándor is – mégsem mondható egy demokratikusan előkészített dokumentumnak. Ebből adódóan az ellenzék összes többi tagja (DK, Momentum, MSZP, és független) Közül egyiknek sem volt elfogadható ez a javaslat, de - nem is oly nagyon meglepő módon - két támogatót mégis csak talált. Őket a népnyelv szerint valószínűleg nem az álláspontjuk, hanem az üléspontjuk determinálta a szavazásnál. Pákozdi legalább szégyenkezve hallgatott, de Tóth - a csepeli illiberális populizmus motorjaként produkálva magát, szólt - a központosító politikát erősítő, tekintélyelvű, kirekesztő szabályozás mellett.

A másik sarkalatos kérdés a Csepeli Városgazda Zrt átalakításának tervezete volt. A vállalatot úgy kell átalakítani, hogy azt a rengeteg veszteséget, amit termel visszafogja. Borbély Lénárd jól látja a változás szükségszerűségét! A régi beidegződések szerint azonban rossz döntést hozott, amikor a megoldást két általa kiválasztott (nagy fizetésű) emberben vélte megtalálni. Természetesen ennek a kezdeményezésnek is jól láthatóan kudarc lesz a vége. A Városgazda veszteségei nem kizárólag a hozzá nem értő utasításra működtetett vezetés miatt, hanem az erőn felül vállalt kötelezettségek okán keletkeztek. Elhibázott polgármesteri döntések és - felelőtlen semmilyen előre tekintést nem tartalmazó, a törvény szerint máshova (pl. főváros) telepitett - feladatok átvállalásai okozták az elviselhetetlen veszteségeket. És ezeket a vezetőcsere sem fogja, nem tudja megoldani! A kézi vezérelt ingatlan-gazdálkodás, a strand, a túlméretezett játszótér-program, valamint a kertészeti, park-gondozási feladatok (stb-stb.) teljesítése ugyanis a kerületi költségvetésből eddig sem (ez után meg főleg nem) nyújtott fedezetet. Az eddigi „szárnyalásra” csak a kormány által adott „pofapénzek” jelentették a fedezetet. Ezt - a látszat szerint - haveroknak kellett továbbadni érthetetlen túlárazottságot mutató módon. Most, - hogy háború és infláció tört a világra, majd beértek az EU-val szembeni fideszes szemétségek ellenintézkedései, valamint a választási osztogatás szétverte az ország racionális gazdálkodásának hálózatát, (és hab a tortán) Németh Szilárd is némileg háttérbe szorult az országos hierarchiában, és ellenséggé vált a kerületi fideszes vezetésben – beütött a baj!

Elkerülhetetlenül csinálni kéne valamit!

A fiúk tudják is, hogy hol rontották el, hajlandónak is mutatkoznak némi korrekcióra, de nem hajlandók a szükséges méretű és színvonalú változásra. A régi módszer szerint „operálnak„: csodahozó táltosnak kikiáltott embereket hoznak a vezetői helyekre csillagászati pénzekért. Persze most sem a hozzáértés, hanem a fideszes politikai elköteleződés lesz az igazi mérce. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy a krach ennek ellenére beüt majd! A csodaemberek és a pénzünk (mint a kétmilliárdot elkönyvelő felelős) pedig eltűnik majd.

Borbély Lénárd meg bocsánatot kér!

Forrás: HORVÁTH GYULA közösségi (fb) oldala