A csepeli nyugdíjasház (felül), amiről inkább hallgatnak a kerületvezetők és a kirakatba tett csepeli cserkészház (alul), ahol a februári tűznek még az újjáépítése után sincs felelőse a nyilvánosság előtt

Van, amit szeretnek emlegetni, szeretnek mutogatni a kerületünk vezetői és van, amit nem!

A polgármester öncélú szereplési vágya az emberek egy részének gyanússá vált. Többen vannak, akik a borbélyi önfényezésben átverést gyanítanak. És bizonyára nem is járnak messze az igazságtól, mert valójában manipulálni, tematizálni szeretné a fideszes propagandagépezet Csepel lakosságát.

Szeretnék megszabni, hogy miről szóljon a közbeszéd Csepelen és miről ne. Ezért az állampolgárok nem a tájékoztatás szándékát, sokkal inkább más ügyek elfedését gondolják a nagy exhibicionizmus mögött megbújni!

És, - mint a régi mondásban /nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél/ ebben is lehet valami - például a Simon Bolivár úti Nyugdíjas ház dolga, ritkán szerepel Borbély Lénárd önfényező oldalain. Talán azért, mert ott a lakáségéstől, az ágyi poloskán és csótányokon át, a folyamatos botrányokig mindig van valami

említésre méltó és intézésre ösztönző dolog. Ezeket azonban nem szeretné a polgármester kiteregetni.

A Nyugdíjas házra, és a bent lakó elesett emberekre, a hozzátartozók megértésére sose jut elég pénz a költségvetésben. Választási kampányokban viszont a fideszesek széles vigyorral megjelennek, és megígérnek mindent a bentlakóknak! Aztán rá se hederítenek az ott lakókra és dolgozókra, négy évig. (Persze a mozgó urna a fideszes potentáttal mindig időben ott van)

A felgyülemlett igazságtalanságok és méltánytalanságok túl fogós kérdések ahhoz, hogy elmélyedjenek benne. Ráadásul elrendezésük rengeteg munkát, nem kevés szakértelmet és hatalmas empátiát követel – amivel valljuk be, híján vannak! Aztán ráadásul még nem is mutat jól a Csepeli Hírmondó több oldalán elhelyezett polgármesteri portré mellett. Sokkal jobb és fotogénebb az ingújban öregek közt mulatozó, díjat átadó, fát hordó és öltönyben irányt mutató polgármester. És ez náluk a lényeg!

Igen takarékosak a nagyurak, amikor segíteni kéne! Ez a tulajdonságuk azonban máshol nem jellemző. A sokkal kevesebb érdeklődőt magában foglaló, (a látszat szerint üresen tátongó) és sokkal kevésbé veszélyeztetett életkörülményekben lévő cserkészekkel például nem ilyen visszafogottak. Nekik, vadonatúj házat építettek, (Nem egyszer, kétszer!) A ház az idén leégett! A tűznek, meg nincs felelőse. A fáma szerint „magától” gyulladt ki és porig égett. (Ide tartozik, hogy amikor a nyugdíjas ház egyik lakása kigyulladt ott azonnal volt felelős, A bent lakó ágyában dohányzott) Aztán még tán ki se hűltek a füstölgő halmok, ripsz-ropsz újra felépítették. Mármint a cserkészek lakát, nem a nyugdíjasokét! Nem lehetetlen, hogy az összeg a százmilliót is meghaladja. A költségek nem számítottak, mert értékrendjükben mégis csak más egy nyugdíjas ház elaggott lakóinak jogos igénye, mint az ideológiai szövetséges jóindulata.

Hát, erről nincs fotó, és erről nincs hír a Csepeli Hírmondóban! Pedig mondanivaló lenne!

Égbekiáltó a különbség! Meg az igazságtalanság.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala