A fénylő tűzvirágok olyanoknak is megadják a "kaptunk valamit az államtól" érzést, akik amúgy egész évben nem kapnak semmit. Idén azonban a tűzijáték helyett  a KENYERET kell a fókuszba állítani. Akiknek még megvan, azoknak a régit, akik elveszítették, azoknak a mielőbbi újat.  Legalább jövő ilyenkorra legyen mindenkinek. Aztán ha ezzel megvagyunk, jöhet megint a görögtűz, a római gyertya meg a többi cirkuszi mutatvány.

Tíz megkérdezett magyarból kilenc üzembiztosan elvétené, hogy mit is ünnepelünk augusztus 20-án, de hogy ünnepelünk valamit, az nem kérdés. Hogy az új kenyeret, I. (a fiatalabbaknak és az időseknek: Szent) Istvánt, az alkotmányt vagy valami mást, az a lényeget tekintve mindegy. Anno a megboldogult Népszabadságnál egy online szavazáson a többség arra az opcióra voksolt – talán viccből –, hogy a tűzijátékot.

Ha belegondolunk, akkor

tényleg ez a megfejtés áll a legközelebb az igazsághoz. Mert szép a nemzetiszínű szalaggal átkötött vekni és az elhunyt uralkodó mumifikálódott jobbja, amely olyan politikusokra kényszerít átmeneti jámborságot, akik az év összes többi napján életük minden cselekedetével tagadják a keresztény tanítást. De szép az alkotmány is, bár azok, akiknek ezt a mostani, Alaptörvény nevű pótlékot igazán van okuk ünnepelni, 2012-ben is kényelmesen befértek az Operába. (Amennyiben kényelemnek nevezzük a művészbejárón történő belopózást meg az utcán az egypárti alkotmányozás ellen tüntető és az érkezőket névre szóló rigmusokkal köszöntő tízezreket.)

Igazán nagy tömegeket megmozgatni, nemzeti konszenzust teremteni mégis csak a tűzijáték tud. Akkor is, ha önkényuralmi jelképeket, komplett gyorséttermi étlapokat vagy amerikai kaszinóreklámokat lőnek föl az égre – mikor mit lehet éppen fillérekért megszerezni a pirotechnika világpiacán.

Előrebocsátva, hogy – kizárólag környezet- és állatvédelmi megfontolásból – egy esetleges majdani népszavazáson a tűzijáték és petárdázás betiltására fogok szavazni, valójában én is értem, hogy miért van szükség a fénylő tűzvirágokra.

Közös kulturális élményt teremtenek, közösséget kovácsolnak, olyanoknak is megadják a „kaptunk valamit az államtól” érzést, akik amúgy egész évben nem kapnak semmit. Idén azonban mégis inkább a kenyeret állítanám a fókuszba: akiknek még megvan, azoknak a régit, akik elveszítették, azoknak a mielőbbi újat. A lényeg, hogy legalább jövő ilyenkorra legyen mindenkinek. Aztán ha ezzel megvagyunk, jöhet megint a görögtűz, a római gyertya meg a többi cirkuszi mutatvány.

Forrás: Hargitai Miklós (Népszava)