Ismét elkészült a Nemzeti Összetartozás Pálinkája. Idén almából. A pálinkaalapú nemzeti összetartozás úgy képződik, hogy némi hazai almapálinkát összeöntöttek a határon túli magyarság körében készültekkel. Sajnos félő, hogy utóbbiak nem főzhették adómentesen, hanem dacolniuk kellett a magyarfaló fináncokkal is. Remélem, nem fizetve a polgári ellenállás útjára léptek, az csak a pedagógusoknak tilos.

Tanulmányoztam a fotót is. Ott állnak a pálinkafesztivál derék korifeusai egy nemzetiszínű szalaggal átkötött hordó mellett, és vezényszóra egyszerre öntik bele a kezükben tartott pálinkásüveg tartalmát. Szívbemarkoló. Akár a vérszerződés.

Persze értem én a szimbólumot, pláne, hogy a beszédekben el is magyarázták: a Kádár-rendszer el akarta felejtetni az összetartozást, de most

a jobboldali kormányok gondoskodtak arról, hogy -mint mondták- a pálinka "nemzeti imázshordozó" legyen. A Nemzeti Összetartozás Pálinkája pedig "egy erős szövetszál" a nemzet szövedékében. Folyékony szövetszál, de az most mindegy. A lényeg, -hangsúlyozta az egyik szónok-, hogy "szimbólum, amire unokáink is büszkék lesznek".

Az a minimum, hogy erről haladéktalanul értesítem az unokáimat, nehogy hülyén maradjanak. Bár a kisebbik még kiskorú (a nagyobbik sem sokkal múlt 18), ezért nemigen kortyolhatnak az összeöntött szövetszálból, de remélhetőleg így is büszkék lesznek.

Ha ennyit sem tesznek meg a nagymamájukért plusz a nemzeti összetartozásért, akkor valami hiba csúszott a nevelésükbe.

Akárhogy is, de végre megtörtént Trianon spirituális revíziója. Szó szerint. Spiritusszal.

Forrás: LENDVAI ILDIKÓ közösségi (fb) oldala