Itt a belépés  ingyenes volt, de a kilépés viszont sokszor bizonytalan...„— Apuskám! Akarod, hogy szájon törüljelek? — Csattan a pofon, fél perc alatt az egész társaság a földön hempereg. Mindenütt kiömlött ital, összetört poharak, bagószag. Székek recsegnek, asztal dől össze nyögve egy rádobott test súlyától. Kis idő múlva itt a rendőrség, igazoltatások, néhány bortól gőzös arcú ember kissé kijózanodva, lehajtott fejjel takarja el szakadt ingét. Aztán kényelmetlen csend — és pár nap múlva kezdődik elölről...” Ezzel a rejtői fordulattal, az ötvenes évek végét és a hatvanas évek elejét megidéző életképpel kezdődött Csepel egyik nagy vendéglátóipari szórakozóhelye, a Rákóczi étterem „megtéréséről” szóló riport

A cikk a Budapesti KISZ Élet című lapban jelent meg. A naptár 1961-et mutatott.

A riporter a fenti életképet nyilván azért villantotta fel, hogy sokkal élesebben rajzolódjon ki a folytatás. Többek között ezt írta:

„Ez volt néhány évvel ezelőtt a Rákóczi Étterem: lumpok és huligánok tanyája. Rosszhírű hely volt, csökkent a forgalom is.

Az étterem vezetőjének, Lindner Bélának — Farkas Jenővel karöltve — jó ötlete támadt. Olyan, amely ezt a hírhedt helyet

híres hellyé változtatta.

Elmentek a XXI. kerületi KISZ- bizottsághoz. Csontos elvtárs, a titkár szívesen fogadta a tervet: tegyék kulturált szórakozóhellyé az éttermet.

Sör és bambi

Ma már a helyi történelem érdekessége: kísérlet a Rákócziban, hírhedt helyből hogyan lehet híres helyet faragni. Dorbézolás helyett a sanzonokat és a divatbemutatót kínálták a fiataloknak...

Minden szombaton és vasárnap kétórás műsort tartanak, amelyet a KISZ-bizottság és a Rákóczi Étterem közösen rendez. Az Irodalmi Színpad előadásaitól, az operettdélutánokon és könnyűzenei esteken keresztül minden sorra kerül, s a tánchoz jó zenét szolgáltat a Bán zenekar.

Azon kívül öttől hétig nincs szeszes ital, de amint hallottuk, utána is csak sört és bambit fogyasztanak a vendégek. A rendet az Ifjú Gárdisták komoly tekintélye biztosítja: be sem engedik a nem idevalókat.

Odakinn ezen a vasárnap estén csillogó hóra vetődik a csepeli lámpák fénye. A tél enyhe ködöt borít lankadó erejével a házak fölé. A Rákóczi Étterem neonja hívogatóan világít a fázóan összehúzódó emberek felé, az utcára kiszűrődik a zene és a kacagás. Benn már alig van hely. A vendégek jókedvű, kedves fiatalok. Sokan a szüleiket is elhozták.

Manekenek a KISZ-tagok

— Mi lesz ma este? — Kérdezzük az ajtóban álló ifjúgárdistáktól?

— A kerületi KISZ- bizottság divatbemutatója. KISZ-tagok mutatják be a ruhákat...

Az öltözőben — vagyis az étterem irodájában — csivitelő szép lányok fogadnak.

Bodnár Lászlóné, Csepel bájos kis kozmetikusnője, aki maga is bemutat, adja a szakmai tanácsokat Molnár Zsuzsinak:

— Kicsit vastagítsd meg a szemöldököd és több púdert tegyél az orrodra!

A sarokban Dömötör Margit próbál egy szép délutáni ruhát. Civilben fodrász és mint KISZ-titkár ő szervezte a lányokat a ma esti bemutatóra.

— Ezt a feladatot a vezetőségtől kaptam — mondja. — Azt határoztuk, hogy a mi leányaink mutassák be a ruhákat. Részben a XXI. kerületi fodrászatokból és KISZ-alapszervek tagjaiból, részben a Vasmű kórházának irodájából válogattuk a hat kislányt.

Magyaros Irén és Hathegyi Zsuzsi, a két fekete barátnő összemosolyog:

— Ezt a szép kisestélyit kell végig sétáltatnom. Úgy érzem, a szívem a torkomban dobog...

A szépjárású Csillik Margit hosszú haját igazítja. A hatodik kislányra most adja fel a hosszú nadrágot és a kapucnival hordható szőrmés sportkabátot Sajó Gyuláné, a Divatcsarnok női konfekció osztályának vezető helyettese.

— Tudjuk, hogy nem manökenek, hanem dolgozó lányok mutatják be a ruhákat, mégis bizalommal hoztuk el a kollekciót, — mondja, s közben fürge ujjakkal gombolja be a kabátkát.

Nyolc óra után ...

A szomszéd szobában Fazekas Nicolette és Keméndi András próbál, de nem ruhát, a hangjukat „olajozzák”. A műsorban fellépnek néhány énekszámmal.

— Valahogy másképpen, sokkal komolyabban vesszük mi is szereplésünket. Én már benn voltam Csontos elvtársnál is — meséli Keméndi András. — Sokat beszélgettünk, de anélkül, hogy megmagyarázták volna, éreztük, hogy másfajta, jó kontaktust kell teremteni a közönséggel, és teremtettünk is.

Halad az idő, már nyolc óra. Kezdődik ...

— Kedves közönségünk, mai divatbemutatónkon először egy lazacszínű télikabátot látnak. Nagy galléros, kétoldalt rávarrt zsebek, selyem bélés. Ára 1 350 forint.

És Kati, az első számú maneken belép az ajtón. Felzúg a taps és még sokszor egymás után.

A pincérek, a vendégek mosolyognak, a lányok felveszik saját ruhájukat és táncba kezdenek.

Igen, a mai estének sikere volt, verekedés nélkül is ...

Forrás: Varga Anna Mária Budapesti KISZ Élet 1961.