Az adókat behajtják, az ígéreteikre emlékeztetőket elhajtják...Mihez kezd a mai fideszes kerületi vezérkar az elődök, a gyáralapítók és a későbbi munkások, mérnökök, tisztviselők, szakemberek, vezetők örökségével?

Mostanában a Szent Imre téri hivatal aktuális vezetői sokszor és szívesen hivatkoznak Weiss Manfrédra, de szóra sem méltatják a II. világháborús pusztítás utáni újjáépítőket, a rendszerváltás előtti tíz és tízezrek erőfeszítéseit. Ha érdekük úgy kívánja, akkor azért egyszer-egyszer kivételt tesznek:

„Csepel köszönettel tartozik a Csepel Művek egykori dolgozóinak, akik felépítették, gyarapították a kerületet.” – mondta teljesen jogosan a kerület polgármestere az egykori CSM-es gyárak volt dolgozóinak találkozóján.

A rendezvény résztvevői minden tisztességes emberi szóért hálásak. Nem túl gyakran van részük hasonlóban.

A kerület vezetőjétől legalább évente egyszer hallhatnak ilyet.

Hiányzott viszont Borbély Lénárd beszédéből, hogy ő és politikus társai mit tettek ezzel az örökséggel.

Információink szerint szó sem volt arról, hogy a volt Csepel Művek még megmaradt vagy az újabban létrehozott vállalatai, cégei ma is sok milliárd forint iparűzési és építményadóval járulnak hozzá a kerület költségvetéséhez. Ennek ellenére a Szent Imre téri fiúk 12 éve nem tartják be a cégekkel szembeni ígéretüket. A toldozgatás-foldozgatáson kívül nem újították fel a gyártelep fejlődését meghatározó Központi utat

Az évtizedes ígéret megvalósulása, a csepeli gerincút második részének ugyancsak megígért megépítésével együtt, jelentősen csökkenthetné a kerületen átmenő teherforgalmat is.

Nem volt rá pénz vagy a politikai akarat hiányzott? Szerintünk inkább az utóbbi volt az igazi ok. A gyárak által 12 év alatt befizetett adók egy kis részéből ugyanis sok mindent meg lehetett, meg kellett volna már oldani. 

h.-r.