A csepeli pedagógusok helyzetéről, tiltakozásaikról a polgármester a helyi nyilvános fórumokon egy szót sem szól

Borbély úr folytatta hónapok óta tartó csalimese sorozatát a világhálón, közelebbről a saját közösségi (fb) oldalán. Legutóbbi öt és félperces meséjében, volt minden, ami szem-szájnak ingere, amit már korábban, a médiában ‑ fb, csepel.hu, Csepeli Hírmondó, twitter, Instagramm, Hír Tv ‑ is elmesélt. Mindez közpénzből, róla szólt. Kudarcairól azonban nem szokott mesélni, így a legutóbbi mese is hiányos volt. 

Kimaradt például, hogy ismét fel kell újítani a tüdőgondozót. Kimaradt továbbá a

rezsivédelmi intézkedések negatív hatásainak, többek között a kulturális intézmények bezárásának bemutatása; a pedagógusok, szülők, és diákok által, a tanárok megbecsülése, az oktatás fejlesztése érdekében szervezett megmozdulásainak ismertetése; a kormány nemzeti konzultációjának csepeli fogadtatása; a Wittner Mária tér elnevezése körüli botrány; a kerületi szakorvosi rendszer működési növekvő feszültségei; a hároméves polgármesteri munka „eredményei” dicsőítésének fogadtatása; a „zászlós munkásszálló” esete a valósággal, a kukások október eleji sztrájkjának csepeli hatásai. 

Az a baj, hogy Borbély úr beleszeretett saját meséibe, nem is érzi, hogy néha kellene már az őszinte szó, a nyílt társadalmi párbeszéd, a csepeliekkel vagy éppen saját testületével folytatandó valódi együttgondolkodás, együttműködés. Igaz, volt és van kitől tanulnia. Hazánk Kedves Vezetője 12 éve mutat negatív példát ebben is az orbáni Nemzeti Együttműködés Rendszere helyi vezetőinek. 

e.-s.