Ami eddig elképzelhetetlen volt: a Fidesz várának vastag falai közül kihallatszik a csatazaj. A sértődés, a düh, a felelősség-áthárítás, a menekülési ösztön hangjai. Nemrég Palkovicsé, most Matolcsyé. Nem túl szépek. De hát milyen legyen, ha ég és föld összeszakad?
Kiderült, hogy a miniszterelnök jobbkeze (Matolcsy) mégiscsak nagyon jól tudja, mit csinált a bal, vagyis Orbán kormánya. Azt az illetlen, Simicska-féle elhíresült egyszavas minősítést a miniszterelnök úrról ugyan nem idézte, de egyébként iszonyúan beolvasott a parlamenti bizottságülésén. Na nem magának, aki szintén tettestárs volt, de minden jelentéktelen részletbe nem mehetett bele. Kiderült, hogy a rossz döntéseink miatt a világ legsérülékenyebb országai közé tartozunk. A termelékenység pocsék, az infláció már a háború és a szankciók előtt elkezdődött, az ársapkák csak tovább növelték. Az egész válságkezelés elhibázott.
Ezt a közgazdászok régen mondják, az egyetlen új, hogy most ő mondja. Orbán bizalmasa, a hatalom csúcsairól, a legeslegbelső körből. Már egy éve megereszt egy-egy szakmai kritikát, de nyilai ezúttal a rendszer szívét is megcélozták, legalább négy ponton.
Egyrészt kirúgta a sámlit a kormánykommunikáció alól: kimondta, hogy az infláció nem a szankcióktól van. Másrészt nemcsak az utolsó év válságkezelését, de a 2010 óta tartó teljes gazdaságpolitikai rendszert kikezdte: már 2010-től (egyébként akkor éppen ő volt az illetékes miniszter) elmaradtak a szükséges intézkedések. Ebben már nem csak a régi ellenség Vargát, vagy az új rivális Nagy Mártont hibáztatja, hanem neve kimondása nélkül magát Orbánt: nekimegy az általa forgalmazott „lokális kivétel leszünk a válságban” gondolatnak is. Ez a harmadik -talán legnagyobb- bűne, de vetekszik a negyedikkel: a rendszer alapjait képező NER-elit megszurkálásával. Közli: az általuk uralt élelmiszeriparban azért olyan rossz a termelékenység, mert „az ágazat monopolizált, nincs verseny”. Ki is tudna, merne versenyezni a kegyenc oligarchákkal! Ez az állapot (is) vezet az élelmiszerek árrobbanásához.
Akár valami összeesküvésre, titkos szereposztásra is gyanakodhatnánk, ha ez a négy seb ne volna túl mély. Nem egy köröm szakadt be. Ami sérült, az a rendszer vérkeringését fenntartó szív (a propagandagépezet, a NER nemzetmentő önképe, a lojális elit és maga Orbán). Persze, majd igyekeznek kidumálni valahogy, a sértődött Matolcsy vagy megtér, vagy ideális bűnbak lesz. A technika még nem dőlt el.
A kormánysajtó egy része először az elhallgatással próbálkozott, más része vidoran rákezdett a másoknál már bejáratott árulózásra. Bayer Zsolt nyíltan utalt Simicskára, („Te is fiam, Brutus…”), aki ugyebár rossz véget ért. A feltüzelt kommentelők máshol is teszik a dolgukat: „Soros megpróbálja felszalámizni a nemzeti oldalt…Remélem, lecsukják ezt a rohadék árulót!”
Azt nem teszik. Túl sokat, szinte mindent tud. De ami eddig elképzelhetetlen volt: a Fidesz várának vastag falai közül kihallatszik a csatazaj. A sértődés, a düh, a felelősség-áthárítás, a menekülési ösztön hangjai. Nemrég Palkovicsé, most Matolcsyé. Nem túl szépek. De hát milyen legyen, ha ég és föld összeszakad?
Bár összeszakadás témában érdemes Adyt is olvasni: „Ha összeszakad Ég és Föld,/ Mégis más lesz Magyarország./ Ez az ország mindnyájunké.”
A vers címe: „Történelmi lecke fiúknak”. Öregfiúknak is.
Forrás: LENDVAI ILDIKÓ
