"A magyar szakszervezeti mozgalom legnagyobb bűne, hogy nem neveltünk tudatos munkavállalókat, s ez nemcsak a pedagógus-társadalomra vonatkozik" - Eddigi útjuk során a szolidaritás mellett a félelemmel is találkoztak - .Pedagógusok tudásmenet elnevezésű tiltakozó gyalogos túrája Miskolctól Budapestig
Sokszor kellett a könnyeinkkel küszködnünk, amikor a kollégákkal találkoztunk, noha az utunknak még csak a harmadát tettük meg
– így kezdte a beszélgetést Totyik Tamás a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke kedden késő délután Egerben, a megyei könyvtárban azon a fórumon, ahová az oktatásért indított tudásmenet második harminc kilométerének megtétele után érkeztek. A „zarándokút” hétfőn reggel Miskolcról indult, hogy felhívja a társadalom figyelmét az oktatásban meglévő rendszerszintű problémákra.
A PSZ alelnöke felidézte: Heves megyében találkoztak olyan pedagógusokkal, akik attól rettegtek, hogy
megszűnik a művészeti iskolák státusza, s végleg felzárkóztatási lehetőség nélkül maradnak a halmozottan hátrányos helyzetű diákok. Szavai szerint mindent elárul egy társadalomról, miként bánik a nehéz sorsú, hátrányokkal, fogyatékkal élő gyerekekkel, s az államnak nincs mire büszkének lennie ezen a téren.
Beszédes adat, hogy tavaly a százezer elsős közül minden tizediknek, vagyis tízezer diáknak évet kellett ismételnie: ilyenre létszámarányosan a második világháború óta nem volt példa
– hangsúlyozta.
Magyarországon ma
a gyerekek 60 százaléka a hetes skálájú Pisa-testeken nem éri el a 4-es szintet, a kompetenciaméréseken a tanulók egynegyede funkcionális analfabéta
– a jövőkutatók szerint ők a társadalom számára gyakorlatilag hasznavehetetlenek. Ez pedig az elhibázott oktatási rendszer hibája.
Gosztonyi Gábor a PSZ másik alelnöke felelevenítette: eddigi útjuk során a szolidaritás mellett a félelemmel is találkoztak. Első napjuk végén meghívták őket vacsorára, de a vendéglátós azt kérte, ne fedjék fel kilétét, mert akkor ellenőrzésekre számíthat. Harsánynál egy hetvenéves nyugdíjas tanár száz Túró Rudival várta őket, de szintén azt kérte, sehol ne említsék a nevét, mert a gyerekei is pedagógusok, s miatta megüthetik a bokájukat. Bükkábrányban egy egyházi iskolában tanító asszonytól egy védőszentet ábrázoló nyakláncot kaptak, de fényképet vele sem lehetett készíteni, mert tartott a megtorlástól. Mezőkövesden viszont akadt olyan tanár, aki elmondta: életében most először vállalta fel nyíltan, arccal a szimpátiáját, amikor csatlakozott a menethez – s követte őt a fideszes Tállai András „városában” közel ötven másik helybéli - mert úgy érzi, nincs hová hátrálni.
- A magyar szakszervezeti mozgalom legnagyobb bűne, hogy nem neveltünk tudatos munkavállalókat, s ez nemcsak a pedagógus-társadalomra vonatkozik
– mondta Totyik Tamás.
Az egri fórumon közel negyvenen vettek részt, köztük zömmel aktív helyi tanárok. Legtöbben arra panaszkodtak, hogy nem kapják meg a túlórapénzt, s sokszor olyan feladatot is kénytelenek ingyen elvállalni, mint hogy egy-egy iskolai buli után nekik kell takarítaniuk az osztálytermeket. Mások arról beszéltek:már a társadalom részről is tapasztalnak egyfajta apátiát, sőt, itt-ott akár ellenszenvet is a tanárok felé, amiért béremelést kérnek.
De a legnagyobb problémának mindezek közepette mégiscsak azt tartják, hogy a gyerekek agyonterheltek a felesleges és rossz minőségű tananyaggal, emiatt egyre kevesebb tudással jönnek ki az iskolából, s lesznek közepes vagy alacsony képességű munkavállalók.
Forrás: DOROS JUDIT írása és BÉRES MÁRTON képriportja (Népszava)
