A magyar lapok a hétvégére megteltek azzal, hogy Orbán Viktor kedves nejével együtt milyen felséges ebédet költött el Rómában járva. Egy miniszterelnöknek is kell természetesen rendszeresen és jól táplálkoznia. És nyilván az a súlyos gyász, amelyet Benedek pápa halála és a vatikáni szertartás okozott neki, nehezen lett volna feldolgozható egy kis krumplifőzelékkel. Na cin – cin. Grazié mille.

Felidéznék az emlékezetből egy másik ebédet is. 2003-ban, még a Medgyessy kormány idején, Deák Ferenc szülőházánál emlékeztek a haza bölcsére. Utána ebéd. Akadt benne

fogasfilé, borjúsült és borjúmáj, gombaleves és Rigó Jancsi. Amikor az étlap napvilágra került, a Fidesz hónapokig tartó kampányba kezdett, hogy mit urizálnak ezek itt, amikor másnak rosszul megy. (A fél falut azért megetették, de hagyjuk a részleteket) Bármiről beszélt bárki a 20 évvel ezelőtti kormányoldalról, az volt a felelet, hogy kuss, mert ti meg zabáltok. Azt is tudjuk, hogy az ebéd fejenként 7 ezer forintba került – ami akkor persze még nagyobb összeg volt, főleg, ha euróban számolunk. 2003-ban 27 eurót ért az a hétezer forint, s hála a mi szorgos kormányunknak ma már alig 17 eurót. Ebből is látszik, mennyire jobb ma.

A Fidesznek már akkor is volt úgynevezett sajtója, bértollnokai és pofája hozzá – az kell az étkezéshez -, hogy hetekig ezzel bombázta szét a kormány minden megszólalását. Tüntetők, parlamenti bekiabálások, interjúk. Végül az akkori pártelnök, Kovács László is bocsánatot kért az urizálásért, hozzátéve, hogy egy pár virsli is bőven elég lett volna. Mindegy. Söjtört nyomták továbbra is hónapokig és a propagandájukban szolgálatot teljesítő lakájok lelkesen és habzó szájjal – ez is étkezéshez kapcsolódó dolog - gyalázkodtak e „förtelem” miatt. Zabálnak csak a mi kontónkra. Megjegyzem, akkoriban emelték fel pedálul a tanárok fizetését 50 százalékkal.

Forrás: Dési János (Klubrádió)