Több százezren 100 ezer forintnál is kisebb havi nyugdíjból tengődnek, és azon merengenek, hogy jutottak idáig egy ledolgozott élet után. A másik oldalon most kezdenek nyugdíjas korba lépni a rendszerváltozás utáni elit tagjai, egyre többen kapnak majd millió fölötti összeget havonta.

Azt mondják, tíz idős magyarnak egymillió felett van a havi nyugdíja. Több mint kétmillióan meg álmodnak róla, hogy egyszer valamikor egyben láthassanak ennyi pénzt. Mindannyian dupla járandóságot kapnak a héten, a februári ellátmány mellé jön ugyanaz az összeg még egyszer.

A 13. havi

ajándék (szakemberek szerint nem nyugdíj, mert nincs mögötte járulékbefizetés) az egyiknek egymillió, a sor másik végén állóknak, a százezer forintnál kevesebből élőknek még egyszer pár tízezer forint. Ugyanilyen „igazságos” a százalékos nyugdíjemelés is. Januártól 15 százalékkal több lett az ellátás minden nyugdíjasnak vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek, vagyis a millió után 150 ezerrel jár több, a százezer után meg 15 ezerrel. A héten érkező kéthavi pénz az egyiket – az egyébként is gazdagot – tovább gazdagítja, a nyomorgónak meg éppen csak esélyt kínál a túlélésre.

Ezért kérik a nyugdíjas szervezetek és szociális szakemberek jó ideje, hogy kezdődjön el a legalacsonyabb nyugdíjak felzárkóztatása, a 13. havinak nevezett pénznek legyen egy maximuma vagy legalább a legkisebb pénzek után járjon pluszban egy egységes összeg, 50 vagy 100 ezer forint. Ezeket a hangokat azonban a kormány meg sem hallja, a felhívásokra, pontos számításokkal alátámasztott felvetésekre nem is reagál, mert akkor azt is meg kellene válaszolni, hol maradt el a reálérték megőrzése, amiről folyton beszélnek. Most úgy várják el a köszönő szavakat, hogy közben nem számoltak el a tavalyi év 15,2 százalékos inflációjával, amit csak 14 százalékos nyugdíjemeléssel ellentételeztek. Ezt persze a milliós nyugdíj mellett nem érzik meg az idősek, a százezresek azonban minden hó végén keresik a hét krajcárt.

Előbbiek is, utóbbiak is egyre többen lesznek. A szegények azért, mert egyre ritkább, hogy valaki folyamatosan tudott dolgozni egész életében, és rengeteg a kényszervállalkozó is. Az árnyékosabb oldalon több százezren 100 ezer forintnál is kisebb havi pénzből tengődnek, csak akkor tudják kiváltani a párszáz forintos vérnyomáscsökkentőt, ha a hónap felében sötétedéskor nem gyújtanak lámpát, nem kapcsolják be a hűtőt, a tv-t, nem hallgatnak rádiót, csak ülnek a régi fotelben két vastag kardigánban egy pléd alatt és azon merengenek, hogy jutottak idáig egy ledolgozott élet után. A másik oldalon most kezdenek nyugdíjas korba lépni a rendszerváltozás utáni elit tagjai, egyre többen kapnak majd millió fölötti összeget havonta.

Az Orbán-kormány pedig ünnepli magát ezekben a napokban, mert látja, hogy a kéthavi nyugdíj kifizetése kitörölhetetlen nyomot hagy minden idős emberben, akár milliót kap, akár csak tízezreket. Még a baloldaltól is balra álló barátaink is sután, kicsit szégyenkezve vigyorognak, amikor kimondják, jó érzés ám, hogy egyszer csak megjelenik a számlájukon plusz X százezer forint, amiért nem kellett semmit tenniük. S amíg ez fontosabb, mint az igazság vagy a szolidaritás, addig nem kell itt sem elvenni, sem adni, akkor sem, ha a dupla pénz a gazdagot gazdagítja tovább, meg akkor sem, ha a 13. havi juttatás lényegében egy nagy semmi. 

Forrás: GULYÁS ERIKA (Népszava)