Mi az ára ma egy átállásnak? Felszalámizza a csepeli ellenzéket a polgármester?

A szalámitaktikáról akkor beszélnek a közéletben, amikor egy vezető politikai erő az ellenfeleinek egy-egy részét, egy vagy több személyét leválasztja az ellenzéki tömbről és – főként a szavazatáért ‑ a maga táborába viszi. Ez történhet elvi alapon, de hazánkban a legtöbb esetben a háttérben mindig valamilyen anyagi, gazdasági érdek is meghúzódik. Csepel mai fideszes vezetői nem beszélnek erről. Csinálják.

Ha Horváth Gyula ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő nem ír a napjainkban kibontakozó helyi történetről, akkor a csepeliek semmit sem tudnának arról, hogy mi zajlik a Szent Imre téri színfalak mögött. De írt, s így most velünk együtt olvasóink is bepillanthatnak a fideszes gépezet boszorkánykonyhájára, és ízelítőt kaphatnak arról, hogy mit, miért és mennyiért kotyvasztanak. Horváth Gyula ezt írja:

„Búcsú Dávidtól!

A csepeli képviselő-testületben eddig legalább a választási eredmények látszatát megtartotta a polgármester.  Legalább úgy tett, mintha az ellenzék

azokból állna, akik a 2019-es választási küzdelemben az összefogás csapatában mutatkoztak. Ennek megfelelően Pákozdi József alpolgármestert és Tóth Sándor LMP képviselőt, - akik már az első héten szolgálatába álltak – legalább a forma szerint az ellenzékhez sorolta. A Borbély Lénárd által alkalmanként összetrombitált ellenzéki megbeszéléseken az említett két ember, „ellenzékiként” ezidáig minden esetben meghívást kapott. Borbély álszent módon úgy is kezelte őket, mintha ők is a Fidesz politika ellenzői, és nem az illiberális demokráciaellenesség, és az önkény jól kistafírozott támogatói lennének. (Ehhez jogsértései miatti érdeke fűzte a polgármestert.)

A legutóbbi megbeszélésen azonban úgy rendezte, hogy az ellenzékiekkel történt látszategyeztetésre már csak az MSZP három, a DK kettő, és a Momentum egy képviselőjét hívatta. Ne legyen félreértés: ez a valóság! Az LMP képviselőjét Tóth Sándort, a Bucka alatt bejutott Pákozdi Józsefet, és „hozzátartozóikat”, egy percig se lehetett ellenzékinek tartani! Most viszont (meglepetésre) a Jobbikból korábban kilépett Kovács Dávidot már a Fidesz párttagjaival egy bandába ültetve, a polgármesteri hatalom támaszaiként mutatta. Mindenki tudta róla persze, hogy jobboldali beállítottságú, a nacionalizmusban utat kereső ember, de ezidáig legalább formálisan tartotta magát ahhoz, amit az ellenzéki csoportosulásban annak idején vállalt! Igaz, hogy egyre gyakrabban szavazott eltérően a csoporttól, és néha stratégiai kérdésekben a polgármesterhez közelített, de mindezt lehetett úgy értékelni, hogy ezek lelkiismereti belső feszültségének a megnyilvánulásai! Voltak jelei annak is, hogy kereste a helyét, a politikai társaságát Csepelen. Lehetett hallani, hogy egyedüli ellenzékiként elkísérte a fideszeseket (kirándulásaikra, összetartásaikra, erdélyi tivornyákra) de nem szakított az ellenzékkel. Nem dicsekedett, de nem is titkolta útkeresésének Borbély köpenyében való nyugvópontra jutását. A fordulat akkor vált nyílt arcélváltozássá, amikor a polgármester a megalakítandó új városgazda szervezet egyik fontos és vezető funkciójába őt jelölte. Természetesen nem úgy, hogy a demokrácia szabályai szerint illett volna, és javaslatot kér a legnagyobb ellenzéki tömörüléstől, hanem önkényesen, a számára legjobbat ültetve a funkcióba.

Ettől a ponttól kezdve aztán látványosan Dávid is a polgármester feltétlen támogatójaként szavazott az üléseken. Balszerencséjére az ő teljes politikai révbeérése Borbélynál egybeesett a fideszesek némethi csapatának távozásával. Így aztán a beígér jól fizető beosztás olyan bizonytalanná vált, mint a kutya vacsorája! Amikor a polgármester, a testületi döntés határozatával ellentétben (jogot sértve) mégis aláírta azt a bizonyos papírt, a zsíros munkahely felé vezető út (átmenetileg) megnyílt! Ez látszatra azt mutatja, hogy egy elbizonytalanodott ifjút szerepvállalásra csábítanak! Mert itt már nem a látszatról, meg a megtévesztésről, hanem a jól megfontolt szerep- és felelősségvállalásról (cinkosságról) szólhat majd a nóta! De nem ám csak a vendéglőkben, hanem címeres intézményben is!

Az ellenzék maroknyi csoportja már nincs abban a helyzetben, hogy tanácsot adjon Kovács Dávidnak! Ő elszakította a pár éve szőtt köteléket. Egyáltalán nem úgy, mint Tóth Sándor, de még nem is úgy, mint Pákozdi! Egy tehetséges fiatalember hosszú politikai belső útkeresés után állt oda, ahová a szíve mindig is húzta. Rá egyáltalán nem mondható, hogy cselekedetét a „van az a pénz” mítosz motiválta.

Csak remélhetjük, hogy ez a jó képességű, rátermett ember megtalálja a helyét a közéletben és nem engedi, hogy a teremtő adta tálentumát aprópénzre váltsák azok, akik emberségből, felkészültségből és rátermettségből sokkal szegényebbek, mint ő!”

Forrás: HORVÁTH GYULA közösségi (fb) oldala