Az Erdősor úti,  Összetartozás nevű, élelmiszer üzletből átalakított kísértet kastély. A csepeli  látványköltekezés közben a tavalyi helyi önkormányzati költségvetésben a lakhatási támogatásokra tervezett összeg csak ~ 20 százaléka volt a 2010-ben tervezett összegnek.

Folyamatosan romlik a csepeliek helyzete, egyre többen szorulnak rá valamilyen szociális támogatásra. Ennek okaival elemzően nem foglalkoznak a kerületvezetők, pedig érdemes lenne időnkét, ráirányítani a figyelmet a szaporodó lakossági gondok okaira is. Még akkor is, ha ezen okok túlnyomórészt a kormány gazdaságpolitikájából, illetve válságkezelésének elfogadhatatlan módszereiből, vagy az elszabadult inflációból következnek. Ez utóbbinak már KSH által is elismert „eredménye”, hogy tavaly novemberben a reálbércsökkenés országosan 4,7 % (!) volt.  

Ennek függvényében a tavaly módosított, a szociális rászorultság alapján megállapítható pénzbeli és természetbeni ellátásokról szóló csepeli rendelet

jövedelemhatárainak „piaci értéke” is csökkent. Így, ha például egy 4 fős családban élők egy főre eső jövedelme túllépi a felső határt (99.750.-forintot!) mondjuk 1.000 forinttal, nem kaphat lakhatási támogatást, pedig ők is rászorultak. Arról nem is beszélve, hogy az adminisztrációs és technikai nehézségek leküzdése után igényelhető, illetve adható havi 15.000 forintos támogatás enyhíti ugyan lakásrezsi gondok megoldását, de az élelmiszerárak rekord inflációját nem tudja „ellensúlyozni”.

Azt már csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a tavalyi helyi önkormányzati költségvetésben a lakhatási támogatásokra tervezett összeg csak ~ 20 százaléka a 2010-ben tervezett összegnek. Az önkormányzati sajtóban hivatkozott rendelet valamennyi támogatási formáira pedig 2010-ben ~ 5,2 szeresét fordította az akkori önkormányzati vezetés. Éppen ideje volna új alapokra helyezni az önkormányzat szociális feladatait, illetve a feladatokhoz hozzárendelhető pénzügyi gazdálkodás kereteit. 

E.-S.