Az közismert, hogy az Orbán-kormány nem kedveli az önkormányzatokat és a civil kurázsit. Az orvosoknál ezekben a napokba tűzzel, vassal pusztítja.
Márpedig a kamarák, mint egyes nagy létszámú és tekintélyes szakmák köztestületei, egyfajta önkormányzatok, amit egyébként a most rapid módon átírt, az „egészségügyben működő szakmai kamarákról” szóló 2006-os törvény szó szerint ki is mond a bevezetőjében, így:
„Az Országgyűlés az egészségügyi szakmák gyakorlóinak szakmai önkormányzathoz való jogát elismerve, … a következő törvényt alkotja.” Arra pedig, hogy a törvényben meghatározott keretek akár a kötelező tagság megszüntetését is jelenthetik a Magyar Orvosi Kamara esetében – valljuk meg őszintén –, eddig senki nem gondolt.
Kérdés, hogy mire számítsanak a többiek. A magyar szakmai kamarák tekintélye ugyanis
nem egyforma. A Nemzeti Pedagógus Karnak, a tanárok köztestületének például minden állami vagy önkormányzati intézményben tanító pedagógus a tagja, még sincs akkora súlya, hogy az egy éve jogaikért harcoló tanárok mögötte sorakoztak volna fel. Ugyanakkor senki nem kérdőjelezi meg a Magyar Ügyvédi Kamara vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara tekintélyét – legalábbis eddig nem tette. Mondjuk a Parragh László ötletei alatt roskadozó Magyar Kereskedelmi és Iparkamara már nem örvend ilyen elismertségnek, nem is lenne tagja a legtöbb vállalkozó, ha nem vezetik be a kötelező regisztrációs díjat.
És hát igen, ne feledkezzünk meg a Magyar Bírósági Végrehajtói Karról sem, amit eredetileg szintén kamaraként jegyeztek, bár manapság épp a közelmúlt legnagyobb korrupciós botrányának főszereplője. A többi kamarát csak azért hoztam szóba, mert ha a kormánytöbbség megszavazza a Magyar Orvosi Kamara szétverésére kitalált trükköt, és megszűnik az orvosok kötelező kamarai tagsága, akkor adott a kérdés: ez vajon egy sorozat kezdete, vagy csak személyre szabott büntetés?
Forrás: GULYÁS ERIKA (Népszava)
