Egy kialakuló diktatúrában rengeteg betiltanivaló akad, azt sem tudjuk, honnan támad néha egy-egy szabad hang. Hát szükség van ezer és tízezer feljelentőre, önkéntes próbacsendőrre.

A szabad sajtó az utolsókat nyögi Magyarországon, meg is van az eredménye. A polgárok egyre nagyobb része hajlamos fergeteges hazugságokat elhinni, lásd a legújabb felmérést arról, hogy ki tehet a méteres magyar inflációról, amely úgy tűnik a kevés kivétel közé tartozik, aki/ami dacolni merészel a kis vezető parancsainak. Mert az hiába toppantott a lábacskájával, hogy legyen egyszámjegyű év végére, az egyelőre akkora, hogy

attól kódulunk.

A Klubrádió – amelyik ismét a hallgatói finanszírozási kedvére és lehetőségeire bízza a túlélését – az utolsó esélyek egyike. Abban az országban, ahol március 15-én (Követeljük a cenzúra eltörlését!) egy iskolában betiltják a március 15-i műsorát a gyerekeknek. Ahogy az igazgató megjegyezte, ez persze nem cenzúra, hiszen ha nem hangzott volna el benne olyan, ami tűrhetetlen a mai tankerületi, belügyileg vezetett világban, akkor ő sem tiltotta volna be. Vagyis ha magadtól kihagyod, amit a felsőbbség szerint nem szabad elmondani, akkor nyilván nincs cenzúra. Ezt hívták öncenzúrának nem is olyan rég. És ehhez kell a szolgalélek, a gyávaság, a behódolás és a szellemi tunyaság – amely a diktatúra természetes hívei közt is bőségesen tenyészik. Ne mondj olyat (sajtószabadság, a cenzúra eltörlése), ami illetlen. Hiszen egy diktatúrában, ahol a sajtószabadság módszeres alapossággal fölszámoltatott, ott egy iskolai ünnepségen effélét szóba hozni legalább olyan kínos, mint a Kossuth-díj átadása közben hangosan szellenteni.

A zsarnokság olajozott működéséhez pedig kis, helyi zsarnokok kellenek. Akik nagyszerű fogaskerékként viszik tovább az elnyomó akaratot. Belügyminiszterként vagy miniszteriális dolgozóként, tankerületi halljakendként, iskolaigazgatóként, kalauzként, házmesterként, egyetemi tanárként, múzeumigazgatóként, szerkesztőként.

Egy kialakuló diktatúrában rengeteg betiltanivaló akad, azt sem tudjuk, honnan támad néha egy-egy szabad hang. Hát szükség van ezer és tízezer feljelentőre, önkéntes KDNP-s próbacsendőrre.

Hopp, egy mese a háromfülü nyúlról – de hát ez buzulás a javából. Be kell nyomban tiltani. Sőt, parancsba adni, hogy ezentúl minden listát át kell nézni, akármilyen könyv már mégse kerüljön könyvvásárra, vagy fordításra. Színház? Hahaha. Egy darab inkább legyen giccses, árvalányhajas, kacagós – de lehetőleg valódi kérdésekkel ne foglalkozzon. Igazgató akarsz maradni? Tudd, meddig mehetsz el. Koncert a zene házában, és az egyik potenciális résztvevő az FB-re ír valamit, ami ki tudja, kínos is lehet még a vezetésnek, ha a felsőbbség – reszketve méltóztatva rákérdezne? Nyilván technikai okokból elmarad az előadás – abból baj még nem volt. Nagy közgazdasági konferencia (közpénzből persze). Szóba sem jöhet, hogy meghívják az MNB egyik korábbi vezetőjét, aki ugyan a legjobbak között van, de hát nyilván kritikus hangon szólalna meg.

Népszabadság, a Klubrádió frekvenciája, a CEU, akadémiai intézetek, orvosi kamara, független színházak, valódi filmek – hol vagytok ma már?

És leginkábba mesékre kell ám vigyázni. A régi legenda szerint, amikor a kádárizmus idején elemelték a sajt árát (komcsik, emeljétek a sajtospogi árát!), akkor az Esti meséből gyorsan kivették a Ki lopta el a sajtot? című mesét, nehogy Kádár elvtárs megsértődőn. 2017-ben, amikor Orbánt kifütyülték március 15-én az utolsó pillanatban vették le a hazugságok nagy szakértőjeként működő közrádióban az adásból a Szépenszóló Fütyöri című felforgató jellegű mesét.

Így élünk, ha hagyjuk.

Mi nem. Nálunk lehet még a sajtról és a füttyögésről is beszélni. A háromfülű pedig – ha zebrából van – a kabalaálaltunk máris.

Forrás: Dési János (Klubrádió)