Adler László, a Tények főszerkesztője) és Szalai Vivien, a TV2 hírigazgatója átveszi a Kommunikációért Nívódíjat az Országházban -  Fotó: MTI/Kovács Attila

Mivel idestova 13 éve élünk diktatórikus, államkapitalista viszonyok között, így azon már nem lepődünk meg, hogy az évi 130 milliárd (!) forintból gazdálkodó, jelenleg 780 főt (!) foglalkoztató mamutintézményt is felügyelő médihatóság (NMHH) ahelyett, hogy a törvényben meghatározott feladatának megfelelően a médiumok törvényes működése és a sajtószabadság érvényesülése felett őrködne, valójában a kormánypárti médiahegemónia zavartalan építését, a tisztességes versenyfeltételek felszámolását, a vélemény- és szólásszabadság korlátozását tekinti feladatának. 

Most azonban új színfolttal bővült a Hatóság eszköztára. Immár nem csak a

törvényes működést nem várja el a piaci szereplőktől, hanem a kormányhoz közelálló médiumok esetében a törvénysértő piaci magatartást is támogatja. Miközben a nem kormánypárti médiával szemben – gyakran önmagát is nevetségessé téve – a legnagyobb szigorral lép fel mindenféle apró-cseprő szabálysértés esetén, és magára húzza az erkölcscsősz komikus szerepét is, a kormánypárti orgánumok esetében a nyilvánvaló jogszabálysértéseket sem szankcionálja.

Az azonban, hogy teljes érdektelenséget tanúsít egy olyan ügyben, amelyben az egyik piaci szereplő – a kormánypárti TV2 – egy jogerős ítélet végrehajtását nyíltan megtagadja, mindenképpen szintlépésnek tekinthető.

Történt pedig, hogy 2016-ban a kormány kedvenc kereskedelmi tévécsatornája – a TV2 – kulcsszereplője lett annak a lejárató kampánynak, amelyet az ellenzéki Együtt vezetője, Juhász Péter ellen indított a lakájmédia. Juhászról naponta jelentek meg lejárató tudósítások, orbitális hazugságokkal fűszerezve. Nemcsak őt hozták hírbe alvilági figurákkal, drogkereskedelemmel, csalással, hanem magánéletét, családját sem kímélték. Mindez nem is volt eredménytelen. A reggeltől-estig, az összes kormányközeli csatornán záporozó hazugságkampánynak meghatározó szerepe volt az Együtt népszerűségének csökkenésében, és Juhász Péter politikai ellehetetlenítésében.

Juhász akkor visszavonult a direkt politizálástól, ám mivel nem akart úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, perek sorozatát indította az őt lejárató médiumokkal szemben. És rendre meg is nyerte ezeket a pereket.

Jogerőre emelkedett a TV2-vel szembeni ítélet is, amelynek értelmében a televíziós csatornának 16 valótlan tényállítás miatt 16 alkalommal kell helyreigazítást közölnie, ugyanabban az időpontban, mint amikor a hazugságok elhangzottak. Csakhogy az önmagát – a jelek szerint nem alaptalanul - törvényfelettinek gondoló csatorna sorozatosan nem tesz eleget az ítélet végrehajtásának.

Nem is csinál titkot abból, hogy esze ágában sincs a helyreigazításokat közölni, pimasz és cinikus vállrándítással kijelenti, hogy túlságosan hosszú a helyreigazítás szövege, ezért nem áll módjában helyet adni ennek. Pedig a szöveg hosszúságban csupán a töredéke annak, mint a Juhász elleni lejárató kampányban közétett hazugságok hosszú sora. A sértettnek pedig nincs más lehetősége, mint hogy végrehajtást kérjen a csatorna ellen. A bíróság elrendeli a végrehajtást és kiszabja az ilyen esetben adható maximális büntetést – 500 ezer forintot – amelynek kifizetése azonban sokkal kevesebb kárt okoz a tévétársaságnak, mint a hazugságokat bizonyító helyreigazítások közlése.

A Médiahatóság pedig, amelynek hivatása a törvényes működés feletti őrködés lenne, ölbe tett kézzel asszisztál a TV2 rendszeres törvényszegéséhez. Ugyanaz az intézmény, amely azért nem fogadta be a Klubrádió pályázatát, mert a pályázat üres hátoldalai nem voltak beszámozva, nemzetközi botrányt próbál kavarni abból, ha egy animációs filmben két lány csókot vált, és a legkülönfélébb álindokokkal sanyargatja a még létező néhány nem kormánypárti piaci szereplőt, némaságával a törvényesség legalapvetőbb kritériumainak megszegésére bátorítja a kormánypropagandát sulykoló csatornákat.

Forrás: Vásárhelyi Mária - Szabadság Klub