Végre kiderült, Orbán Viktor miért véli jogos, legitim törekvésnek, hogy Magyarország örökös vezetője, kormányosa maradjon.

A megszakítás nélkül negyedik parlamenti ciklusában is kormányfőként „harcoló” politikus nemrég egy rendezvényen elárulta, hogy az „ország vezetése is egy szakma”, és ő – állítása szerint – ennek a foglalkozásnak a „szakmunkása”.

A kormányfői elszólás nyomán könnyű belátni, hogy a miniszterelnöki poszt betöltéséhez nem annyira a választók szavazatára, hanem harminchárom év tapasztalatára van szükség. Aki kiváló minősítést szerzett „pávaharcos” tárgyalási taktikából, „nép-nemzeti könnygáz-oszlatásból”, aki úgymond szagról megismeri a marxistákat, és papírja van arról, hogy a

legnehezebb időkben is a plurális társadalom és a szociális piacgazdaság következetes ellensége maradt, az az ember vitathatatlanul alkalmas szakmája élethosszig tartó gyakorlására.

A pártvezér pragmatizmusát dicséri, hogy ennek ellenére sem vonja kétségbe a választások létjogosultságát. Ám azt már hiba volna elvárnunk tőle, hogy az ellenzék véleményét is kikérje az ország jövőjét meghatározó döntései előtt.

Forrás: Gadó Gábor (Élet és Irodalom)

A teljes cikk INNEN letölthető