Méltatlan állapotot rögzít a kép, és arról szól az írás is. „A Csepeli Temetőben térdig érő fűben keresheti elhunyt a hozzátartozóját a polgár. A bejárat száz éve épített kapuja is az összedőlés határán. Már csak a köré épített hevenyészett bódék tartják a helyén.”
Sokszor az ember fővárosiként elszomorodik. Na nemcsak a temetői hangulat, hanem a temetői állapotok miatt is. A tapasztalatok csak megerősítik azt az érzést, hogy valami nagyon nincs rendben ezen a területen. A temetkezési költségek az eget verik, a temetői szolgáltatások meg minden szinten alul vannak – írja közösségi oldalán Horváth Gyula a Temetőjárás című cikkének bevezetőjében, majd így folytatja:
A temetkezés fővárosi hatáskör! Fővárosi nagyvállalat hatáskörébe szervezetten. A temetkezési vállalat sok kisebb-nagyobb temetővel, és két, három kiemelttel rendelkezik. Bizonyára a kiemeltek gyönyörűen ápoltak és karbantartottak, de a kisebb kerületiek minősíthetetlen állapotúak.
A mi Csepeli Temetőnk helyzete úgy érezzük, hogy még a többitől is elmaradottabb! A temetkezési költségek azonban lassan itt is megfizethetetlenek. A befizetett összegekért
mégsem kapja azt a szolgáltatást az állampolgár, amit az ország más helyein. Valószínűleg ennek oka a tulajdonosi, kezelői jog központi hatáskörében van, mert a vidéki temetők a kistelepüléseken is takarosak. A Csepeli Temetőben térdig érő fűben keresheti elhunyt a hozzátartozóját a polgár. A bejárat száz éve épített kapuja is az összedőlés határán. Már csak a köré épített hevenyészett bódék tartják a helyén. A ravatalozók többsége üzemen kívüli, és kívülről is az elhanyagoltságot mutatja. Az évtizedek óta ígért temetői korszerűsítésből (bejárat áthelyezés, bővítés) semmi sem érzékelhető.
A már évek óta üres kutyaól rozsdás drótjai keretezik a hatalmasra nőtt parajerdőt és szemetet a bejárati parkolónál. A kapuval együtt összedőlni készülő személyzeti fülke elé egy konténert rakattak, elfoglalva az amúgy is szűkös parkolási lehetőségek jelentős részét. Itt találhatók azok muzeális sírkövek is, amik odaszállításuk óta gazdátlanul porladnak.
Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala