Kezdjük a megalapozással. A covid-járványra hivatkozva a magyar kormányzat (Orbán) félelmetes sebességgel kiszórt 300 milliárd forintot használhatatlan lélegeztetőgépekre, vagy olyanokra, amelyek működtetésére amúgy sem lett volna szakszemélyzet.

Ugye vészhelyzet volt és a vészhelyzet arról ismerszik meg Magyarországon, hogy ilyenkor nyakló nélkül lehet költeni a pénzt. Leginkább persze úgy, hogy azért képződjön abból némi – minden relatív – nyereség is a jóbarátoknál, rokonoknál, pénztárosoknál. Lőrincnél. A pénz több mint fele egy maláj céghez ment, illetve nem is a céghez, hanem a közvetítő úr magán bankszámlájára. Hopp 176 milliárd forint! Milyen kedves ötlet! – mondhatta a maláj üzletember.

Iratok, feljegyzések, dokumentumok, stb. nincsenek, mert a 176 milliárd az

olyan összeg, ahová nem kell az a sok nagy buta papírozás. A bürokratákra vicsorgok, mint az ordas, papírok előtt hasra nem esek, bár pofozna pokolra ördögcsorda minden papirost. Illetve amit nem pofoz, azt gyorsan daráljuk be, hogy később, ha valaki megkérdezné, hogy mégis hogy történhetett ez a kisebb zsebpénz ki/lefizetés, akkor csak bután vonjuk meg a vállunkat és mondjuk azt, vészhelyzet volt, és vészhelyzetben bárkinek adunk egy kis pénzt. Hogy aztán ki keresett egy jókorát a használhatatlan eszközök megvételén, azt nem is sejtjük. Kit érdekel az ilyesmi? Ha elszórtak ennyit, semmi gond, majd megjegyezzük könnyedén, hogy a baloldal fosztja ki tanárainkat és különben is, a buzik.

De mondom, ez itt most csak a hangulati előkészítés a folytatáshoz. Mint tudjuk, az egységes állampárttal szemben széttagolt, sok párt és pártocska áll szemben. Ezért aztán a közelgő önkormányzati választásokra tekintettel úgy módosítják statáriálisan a választási törvényt, hogy ha az ellenzék nem egységesen indul, akkor nem szerezhet mandátumot az úgynevezett kompenzációs listáról. Vagyis relatíve kevés szavazattöbblettel a képviselői polgármesteri helyek aránytalan nagy részét szerezheti meg a Fidesz. Nyilván, ha az ellenzék egységes lenne, akkor meg olyan törvényt írnának két perc alatt, amely ebben az esetben venne el az ellenzéktől szavazatot, de ezen most könnyedén átugorhatunk, mert más a fennforgása a dolognak.

Lehet együtt indulni – csakhogy erre jó érv, hogy ez a múltkor sem jött be. Ami egyészt igaz, másrészt a külön indulásnak az az ára, hogy még számtani esély sincs a jó szereplésre. A külön indulás annyit jelent, hogy Budapesten az önkormányzatok egy jelentős részében is a Fidesz kerül többségbe. Van ilyen. Attól még nem áll meg a világ forgása. Cserében két kedves kis ellenzéki ott kussolhat majd az akármilyen pártocskából, maximum pár bizottsági hellyel kifizetik, hogy kuss. Az új törvény azt is jelenti, hogy az úgynevezett civil szervezetek, amelyeknek pedig lenne szerepe az önkormányzati választásokon, is jóval kisebb eséllyel indulhatnak. Kis ajándék ez az ellenzéki pártoknak, egy konkurenssel kevesebb, talán máris kevésbé kell ágálni az újabb, beépített gyári csalás ellen.

Bár az Európai Uniónak az lett ígérgetve, egyeztetnek majd az új törvényekről, látjuk, a pedagógusokat a felmosórongy státuszba lökő törvényről is ah, de mennyit egyeztettek – erről sem különösebben esik szó.

Közben meg mit tesz a maradék ellenzék?

Na, azt nem tudom.

Mindenesetre a háromszáz milliárdok alacsonyan szállnak, a „Mészáros-család” boldogan hízik, a nap keleten kel és nyugaton nyugszik. Tanárnak már csak nem is jelentkeznek - de minek is? Itt a mesterséges intelligencia, a „műész” – ami talán jobb lesz, mint az eddigi természetes volt.

Forrás: Dési János (Klubrádió)