Magam egyszerű sportújságíró vagyok. Ahogyan mondani szoktam: megragadtam Farkas Jancsi bal lábánál. Ezért a futballból merítek, és 1939. június 19-ét hozom fel, amely napon még nem kezdődött el a második világháború. Viszont az MLSZ élére kormánybiztost ültetett a Horthy rendszer - igencsak önleleplező indoklással...
Olvasom, hogy „eljött az ideje Horthy Miklós tisztességes megítélésének”. Olyan országban, ahol az éj leple alatt csempésznek ki emlékművet a pesti Szabadság térre, az aktualitás vitathatatlan.
Most már csak az a kérdés, mi esik a tisztességes megítélés körébe. A Numerus clausus 1920-ból? Az első zsidótörvény 1938-ból? A második 1939-ből?
A lényeg: valamennyi Őfőméltósága szíves kormányzósága idején lépett hatályba. Az még a monumentum titkos kihelyezésénél is abszurdabb, hogy
az ország legfőbb elöljárója egyikről se tudott volna.
Na már most: annak, annak, akinek fennhatósága alatt „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” jelenik meg általános érvényű jogszabály, megítélhető-e másképpen, mint gondolom?
Magam egyszerű sportújságíró vagyok. Ahogyan mondani szoktam: megragadtam Farkas Jancsi bal lábánál. Ezért a futballból merítek, és 1939. június 19-ét hozom fel, amely napon még messze nem kezdődött el a második világháború. Viszont az MLSZ élére kormánybiztost ültetett a hatalom, mert megállapította: „A hiányosságok egyre jobban kimélyítették azt az ellentétet, amely újabban a magyar labdarúgósport és a keresztény középosztály között kifejlődött. A nemzetnevelésben hathatós tényező szerepére hivatott magyar labdarúgósport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasak. A jelenlegi állapotok fenntartása esetén félő volt, hogy a hatalmas tömegek megmozgatására képes és hivatott magyar labdarúgás lassan elsorvad.”
A válogatott 1938-ban pimf vb-ezüstérmes volt, az elődöntőben alig 5:1-re verte a svédeket.
Megjegyzem még a tisztesség kedvéért, hogy hajdani zsidó pályatársaimat, újságírók sokaságát 1944-ben egy Tökölhöz tartozó helységbe vitték.
Állatokként (sem) kezelték őket, majd onnan utaztatták mindannyiukat auschwitzi és egyéb "gyógyüdülésre",
amelyen gyakran néhány óra alatt megszabadultak minden kínjuktól. A falut ma Szigethalomnak nevezik, akkor Horthyligetnek hívták.
Nomen est omen.
Forrás: HEGYI IVÁN (Népszava)
